Szólt évekkel ezelőtt: Az illiberális (szabadságnélküli) állam ideálképe lebeg a szemei előtt. Ez az ő delíriumában megfogant víziója, rá kellene hagyni, álmodozzon, és nem hagyni jámborul, hogy meg is valósítsa.
A pc beszéd kötelező köreivel ellentétben, soha nem volt demokrata, ő mindig a pillanatnyilag legjobban kamatozónak tűnő maszkot aggatja magára. Belül üresen kong, mint egy kiszáradt hordó (elnézést a kiszáradt hordóktól).
Ő egy világos, követhető, következetes és számonkérhető értékrend nélküli figura. Egy kiszáradt, zörgő hüvelyű, szélfújta, lézengő ritter. Egy egyre gyorsabban forgó, egyre kínosabban csikorgó rozsdás szélkakas, aki mindig arra fordul, és arról rikoltozik, amitől a legtöbb politikai hasznot reméli. A "demokrataság", a "polgári gondolkodás" maszkját az első adandó alkalommal levetette magáról. De már az 1989-s elhiresült Hősök-terei "beszéde" során is hazudott, nem tartotta be amiben előzetesen megállapodtunk, az 1990-94-es parlamenti ciklusban a saját fideszes frakciótársai nevezték - gondolom kedveskedésből - ZsebNapóleonnak. A hatalom ezt a poshadt, zavarodott, hibbant, buggyant diktátort, ezt a visszataszító despotát hozta ki belőle, és ő ezt láthatóan élvezi.
John McCain republikánus szenátor - akkoriban a republikánus frakció vezetője - már évekkel ezelőtt neofasiszta diktátornak nevezte. Talán nem dícsérni akarta ezzel.
