A fene egye meg a gusztusát, eszembe nem jutna, sem a Mein Kampfot bújni, sem arra hivatkozni:
"Orbán Viktor a Mein Kampfból idézett, de csak azért, hogy megvilágítsa a "baloldal gyűlöletkeltő politikáját" - állítja Szijjártó Péter. A Fidesz szóvivője szerint a távolmaradt küldöttek nem a lábukkal szavaztak.
Szijjártó Péter hétfőn a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában megerősítette azt a lapértesülést, mely szerint Orbán Viktor a Mein Kampfból idézett a párt hétvégi kongresszusán, azonban azt cáfolta, hogy az idézet komoly megütközést váltott volna ki a hallgatóság soraiban.
Először a Hírszerző írta meg, hogy a Fidesz elnöke a Mein Kampfból idézett a párt hétvégi kongresszusán, hogy párhuzamot vonjon a nemzeti szocializmus és a nemzetközi szocializmus között.
A lap tudósítása szerint a Fidesz első embere azért nyúlt Adolf Hitler művéhez, hogy szemléltesse az MSZP gondolkodásmódját. A politikus szerint ugyanis párhuzam vonható a nemzeti szocializmus és a nemzetközi szocializmus között: míg az előbbi faj-, utóbbi osztályalapon gyűlöl.
"Kedves barátaim, hogy megvilágítsam nektek az MSZP politikáját, a legjobb, ha a következő idézetet hozom elő a Mein Kampfból: 'a gyűlölet a legalapvetőbb emberi érzés, a gyűlöletre kell alapozni a politikát, és a gyűlölettel kell megsemmisíteni az ellenséget'. Az MSZP politikája erre alapul, így akarja megsemmisíteni a Fideszt" - idézi a Hírszerző az elnököt. A cikk szerzője hozzáteszi, hogy Orbán valószínűleg egy apokrif Mein Kampf-fordításból dolgozhatott, mivel a Hírszerző által fellelt magyar és német nyelvű változatokban nem találták meg az idézett mondatot.
Nem a lábukkal szavaztak
Szijjártó Péter Fidesz-szóvivő a tévéműsorban arról is beszélt, hogy szerinte a kongresszusról távol maradók nem a lábukkal szavaztak, csak máshol, a vidéki értekezleteken már elmondták véleményüket. "Valószínűleg úgy gondolták, a véleményüket elég ezeken az értekezleteken elmondani, nincs szükség arra, hogy a fővárosba utazzanak" - fogalmazott."
Nem tudom van-e még ember Orbán Viktoron kívül, aki ilyen mértékű megosztottságot tudott volna elérni a magyar emberek között, vagy aki ennyire neki- és egymásnak keseredett indulatokat tudott volna felkorbácsolni.
A FIDESZ egyébként sokszor vádol olyan dolgokkal másokat, amiket éppen ő követ el, nem is rejtetten, teljes nyíltsággal. Orbán Viktor mondta egyszer: "Én a politikában azt tanultam meg, hogyha alkalmad van az ellenfeledet megsemmisíteni, akkor azt meg kell tenni". Vagy inkább így fogalmazott: "én a politikában azt tanultam meg, ha alkalmad van az ellenfeled, riválisod megölni, akkor ne habozz" Talán a második megfogalmazás a hiteles. Akkor, kinek is a mozgatórugója a gyűlölet?
2013. december 25., szerda
Alaptörvény helyett újra Alkotmányt!
A Fidesz kormányzata által nagyhirtelen elbocsátani tervezett 6.719 köztisztviselő ügye újra felveti azt a kérdést kik is állnak a fideszes törvénygyár hátterében? Miért nélkülözhető egyik napról a másikra ennyi ember?
A Fidesz már kormányra kerülése pillanatában kinyilvánította, hogy semmire sem becsüli a köztisztviselőket, amit a ledolgozott évek és ezzel emelkedő illetménnyel arányosan növekvő mértékű potenciális pofátlanná nyilvánításuktól, a munkájuk látványos mellőzésén, az emberek önérzetének semmibevételén keresztül ezer és egy módon igyekezett bizonyítani.
Nyilvánvaló, hogy a fideszes törvénytervezeteket nem Orbán Viktor, nem Rogán Antal, vagy más országgyűlési képviselő írja, hanem olyan emberek, akiknek nem nyilvános a személye, nem ismert a szakmai munkája, nem ellenőrizhetőek, nem számonkérhetőek, az államigazgatás belső logikája, szabályai és követelményrendszere sem nem motíválják, sem nem korlátozzák őket. Még csak a törvénytervezetek belső logikájára, vagy a törvénykezés összhangjára sem kell figyelemmel lenniük.
Velük szemben páriaként lézengenek azok a köztisztviselők, akiknek valamiféle szakmai végzettséget, és előmenetelt, a kinevezés érdekében kidolgozott pályázatot fel kell mutatni, mindezeken túl köztisztviselői alapvizsgát is le kell tenniük. Valamiképpen ők is képviselőknek érezhetik magukat, egy-egy szakterület államigazgatáson belüli képviselőjének, ezt a felelősséget érezhetik is, és számon is lehet rajtuk kérni.
Jó lenne tudni, kikből állnak az ötletbrigádok, akiknek semmi sem drága, és csak annyit tudnak a világról, hogy hajnalig tartó brainstormingjuk eredményeként született másnapos irományaikat esetleg már aznap az Alkotmány / ma már Alaptörvény részeként láthatják viszont.
ajánlok egy választási jelszót: Alaptörvény helyett újra Alkotmányt!
A Fidesz már kormányra kerülése pillanatában kinyilvánította, hogy semmire sem becsüli a köztisztviselőket, amit a ledolgozott évek és ezzel emelkedő illetménnyel arányosan növekvő mértékű potenciális pofátlanná nyilvánításuktól, a munkájuk látványos mellőzésén, az emberek önérzetének semmibevételén keresztül ezer és egy módon igyekezett bizonyítani.
Nyilvánvaló, hogy a fideszes törvénytervezeteket nem Orbán Viktor, nem Rogán Antal, vagy más országgyűlési képviselő írja, hanem olyan emberek, akiknek nem nyilvános a személye, nem ismert a szakmai munkája, nem ellenőrizhetőek, nem számonkérhetőek, az államigazgatás belső logikája, szabályai és követelményrendszere sem nem motíválják, sem nem korlátozzák őket. Még csak a törvénytervezetek belső logikájára, vagy a törvénykezés összhangjára sem kell figyelemmel lenniük.
Velük szemben páriaként lézengenek azok a köztisztviselők, akiknek valamiféle szakmai végzettséget, és előmenetelt, a kinevezés érdekében kidolgozott pályázatot fel kell mutatni, mindezeken túl köztisztviselői alapvizsgát is le kell tenniük. Valamiképpen ők is képviselőknek érezhetik magukat, egy-egy szakterület államigazgatáson belüli képviselőjének, ezt a felelősséget érezhetik is, és számon is lehet rajtuk kérni.
Jó lenne tudni, kikből állnak az ötletbrigádok, akiknek semmi sem drága, és csak annyit tudnak a világról, hogy hajnalig tartó brainstormingjuk eredményeként született másnapos irományaikat esetleg már aznap az Alkotmány / ma már Alaptörvény részeként láthatják viszont.
ajánlok egy választási jelszót: Alaptörvény helyett újra Alkotmányt!
A Didergő király
A Didergő király
Látom magam előtt a képet. Az eddig rendíthetetlennek tűnő legfelsőbb állami vezető ül a Parlament legnagyobb irodájában, egészen iciri-picirire összehúzza magát, és retteg. Ő talán gyerekes csínynek érzi eddigi kormányzását, huncutságaiért már rég várta a büntetést. Pedig lényegesen egyszerűbb a dolog, képtelen volt előre felmérni cselekedetei következményét, és az ellenreakciók miatt érzi úgy, hogy beszorították a sarokba.
Ül a legfelsőbb vezető az irodájában és retteg, mindenhonnan rémeket lát előre törni, fenyegető árnyak bújnak meg a függöny mögött, az asztalok, a székek alatt, néha még a szekrény is megnyikordul. A legfelsőbb vezető üldözési mániában szenved, megértő, szeretetteljes gyógykezelésre, ápolásra szorul, a saját maga által életre hívott kísértetek elől menekül.
Látom magam előtt a képet. Az eddig rendíthetetlennek tűnő legfelsőbb állami vezető ül a Parlament legnagyobb irodájában, egészen iciri-picirire összehúzza magát, és retteg. Ő talán gyerekes csínynek érzi eddigi kormányzását, huncutságaiért már rég várta a büntetést. Pedig lényegesen egyszerűbb a dolog, képtelen volt előre felmérni cselekedetei következményét, és az ellenreakciók miatt érzi úgy, hogy beszorították a sarokba.
Ül a legfelsőbb vezető az irodájában és retteg, mindenhonnan rémeket lát előre törni, fenyegető árnyak bújnak meg a függöny mögött, az asztalok, a székek alatt, néha még a szekrény is megnyikordul. A legfelsőbb vezető üldözési mániában szenved, megértő, szeretetteljes gyógykezelésre, ápolásra szorul, a saját maga által életre hívott kísértetek elől menekül.
Újkori Déva vára
Újkori Déva vára
A hihetetlen energiaráfordítással és gyorsasággal összetákolt új rendszer szinte magától, egy-egy szellőrezdülésre, kártyavárként omladozik.
Ha a mindenáron való megfelelni akarás kényszerében nem állnak neki egyesek retusálgatni, akkor nincs miért betelefonáljon a Fidesz iránt lojális ex főbíró, barátságosan érdeklődve hova is tűnt az ő tarkója a felvételről, ha változatlanul hagyják azt, rajta és kedves feleségén kívül senki másnak fel nem tűnt volna, kik is vannak a mindenáron kiemelésre szánt Tőkés Lászlón kívül a képen. Pedig a retusőrök igazán jót akartak, még egy szép magyar népdalt is elénekeltek volna, miszerint „Nincsen párja, nincsen párja a Tőkés Lászlónak…”
Olyan erős volt a Klubrádió által képviselt hang és gondolkodásmód kizárásának vágya a közéletből, hogy pályázatkiíró és –elbíráló igyekezetükben nem volt már se idő, se energia a győztesnek kijelöltnek kicsit utánanézni. Van-e egyáltalán rádiós gyakorlata, tisztességes piaci magatartást tanúsított-e a múltban, létezik-e bevethető rádiós csapata, eleget tud-e tenni a vállalt kötelezettségeinek? A nyertesek képviselői hetek óta bujkálnak a nyilvánosság elől, ahelyett, hogy büszkén ismertetnék mindenkivel rádiós terveiket. A sajtószabadság korlátozására irányuló szándékot maga az eljárás leplezte le.
Az elmúlt évszázadok legragyogóbb politikai karrierjét (by Orbán Viktor), befutó politikai szereplőn is erőt vett a bizonyítási kényszer. Kezdetben még csak tárogatótanulással igyekezett az ősi magyar röghöz való tartozását bizonyítani, majd elszólta magát. Önéletrajzi jellegű kötetében – ne nézzék már őt akárkinek – elmondta, ő bizony filozófiatörténetből doktorált, az ilyesmire nyilván emlékszik az ember, én is tudom miből írtam a diplomamunkámat. Gyanakodásra csak az adott okot, egy erre érzékeny fülű egyénnek, hogy mindezt a Testnevelési és Sport Főiskolán tette /volna/. A tényleges dolgozat témája az olimpiák története volt, az is forrásmegjelölés nélkül egy korábbi bolgár tudós munkájának kvázi nyersfordításaként. Vajon, ha valaki a saját doktori disszertációját így kezelte, az milyen gondossággal bánt az elébe kerülő törvénytervezetekkel, mennyire tekinthető hitelesnek azokon az ő aláírása?
Eddig csak sejtettük, hogy Orbán Viktornak azért nem tetszett az Alkotmány, mert nincsenek benne képek, most kaptunk egy új Alaptörvényt telis-tele képekkel. E képek legalább hűen ábrázolják mit is gondoljunk erről az új világról.
A hihetetlen energiaráfordítással és gyorsasággal összetákolt új rendszer szinte magától, egy-egy szellőrezdülésre, kártyavárként omladozik.
Ha a mindenáron való megfelelni akarás kényszerében nem állnak neki egyesek retusálgatni, akkor nincs miért betelefonáljon a Fidesz iránt lojális ex főbíró, barátságosan érdeklődve hova is tűnt az ő tarkója a felvételről, ha változatlanul hagyják azt, rajta és kedves feleségén kívül senki másnak fel nem tűnt volna, kik is vannak a mindenáron kiemelésre szánt Tőkés Lászlón kívül a képen. Pedig a retusőrök igazán jót akartak, még egy szép magyar népdalt is elénekeltek volna, miszerint „Nincsen párja, nincsen párja a Tőkés Lászlónak…”
Olyan erős volt a Klubrádió által képviselt hang és gondolkodásmód kizárásának vágya a közéletből, hogy pályázatkiíró és –elbíráló igyekezetükben nem volt már se idő, se energia a győztesnek kijelöltnek kicsit utánanézni. Van-e egyáltalán rádiós gyakorlata, tisztességes piaci magatartást tanúsított-e a múltban, létezik-e bevethető rádiós csapata, eleget tud-e tenni a vállalt kötelezettségeinek? A nyertesek képviselői hetek óta bujkálnak a nyilvánosság elől, ahelyett, hogy büszkén ismertetnék mindenkivel rádiós terveiket. A sajtószabadság korlátozására irányuló szándékot maga az eljárás leplezte le.
Az elmúlt évszázadok legragyogóbb politikai karrierjét (by Orbán Viktor), befutó politikai szereplőn is erőt vett a bizonyítási kényszer. Kezdetben még csak tárogatótanulással igyekezett az ősi magyar röghöz való tartozását bizonyítani, majd elszólta magát. Önéletrajzi jellegű kötetében – ne nézzék már őt akárkinek – elmondta, ő bizony filozófiatörténetből doktorált, az ilyesmire nyilván emlékszik az ember, én is tudom miből írtam a diplomamunkámat. Gyanakodásra csak az adott okot, egy erre érzékeny fülű egyénnek, hogy mindezt a Testnevelési és Sport Főiskolán tette /volna/. A tényleges dolgozat témája az olimpiák története volt, az is forrásmegjelölés nélkül egy korábbi bolgár tudós munkájának kvázi nyersfordításaként. Vajon, ha valaki a saját doktori disszertációját így kezelte, az milyen gondossággal bánt az elébe kerülő törvénytervezetekkel, mennyire tekinthető hitelesnek azokon az ő aláírása?
Eddig csak sejtettük, hogy Orbán Viktornak azért nem tetszett az Alkotmány, mert nincsenek benne képek, most kaptunk egy új Alaptörvényt telis-tele képekkel. E képek legalább hűen ábrázolják mit is gondoljunk erről az új világról.
„Elkártyáztam a gyönge szívem…."
„Elkártyáztam a gyönge szívem…."
Mit játszott el Orbán Viktor? Pont azt, amit a magyarokban becsült a külföld. Az oly büszkén vállalt szabadságszeretetünket, a demokratikus értékek melletti elkötelezettségünket, a toleráns, befogadó hajlamunkat.
Az egész világ előtt bebizonyítja, mindez nem igaz, hiszen az ország mennyi ideje tűri meg őt a hatalomban, elviseli, hogy kénye-kedve szerint rángassa.
Egyszer elmúlik ez a lidércnyomás is. És megmarad egy illúziók nélküli Magyarország a világ számára. Lehetünk szorgalmasak, iparkodhatunk, elérhetünk gazdasági eredményeket, de egy unalmas, érdektelen, provinciális kis ország leszünk. Sajnos.
Sajnos, Orbán Viktor és társasága mindent felvehető és eldobható dísznek, cicomának gondol. MDF-es országgyűlési képviselők panaszkodtak, több mint tíz évvel ezelőtt, mennyire nem átélt a fideszesek konzervativizmusa, fennen hangoztatott magyarsága, vallásossága. Mennyire csak egy jelmeztárnak tekintenek mindent, ami a magyar konzervativizmus, a jobboldal térfelén található.
Nem fáj Orbán Viktornak, ha kiüresíti a magyar nemzet egyedi auráját, minden nemzetnek a világon van ilyen. Nem fáj neki, ha értékeinkben, hagyományainkban hiteltelenné válunk a világ előtt, ha mindez kacatként lóg majd rajtunk. Egy érdekli őt, de ezt is már régóta tudjuk róla, önmaga küldetéstudatának bármi áron való teljesítése.
Mit játszott el Orbán Viktor? Pont azt, amit a magyarokban becsült a külföld. Az oly büszkén vállalt szabadságszeretetünket, a demokratikus értékek melletti elkötelezettségünket, a toleráns, befogadó hajlamunkat.
Az egész világ előtt bebizonyítja, mindez nem igaz, hiszen az ország mennyi ideje tűri meg őt a hatalomban, elviseli, hogy kénye-kedve szerint rángassa.
Egyszer elmúlik ez a lidércnyomás is. És megmarad egy illúziók nélküli Magyarország a világ számára. Lehetünk szorgalmasak, iparkodhatunk, elérhetünk gazdasági eredményeket, de egy unalmas, érdektelen, provinciális kis ország leszünk. Sajnos.
Sajnos, Orbán Viktor és társasága mindent felvehető és eldobható dísznek, cicomának gondol. MDF-es országgyűlési képviselők panaszkodtak, több mint tíz évvel ezelőtt, mennyire nem átélt a fideszesek konzervativizmusa, fennen hangoztatott magyarsága, vallásossága. Mennyire csak egy jelmeztárnak tekintenek mindent, ami a magyar konzervativizmus, a jobboldal térfelén található.
Nem fáj Orbán Viktornak, ha kiüresíti a magyar nemzet egyedi auráját, minden nemzetnek a világon van ilyen. Nem fáj neki, ha értékeinkben, hagyományainkban hiteltelenné válunk a világ előtt, ha mindez kacatként lóg majd rajtunk. Egy érdekli őt, de ezt is már régóta tudjuk róla, önmaga küldetéstudatának bármi áron való teljesítése.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)