2018. december 31., hétfő

"...tisztának a tisztát őrizzük meg oltalmazzuk az időben, ámen..."


"...tisztának a tisztát őrizzük meg
oltalmazzuk az időben, ámen..."
(Nagy László - Gyümölcsoltó - részlet)

Szécsi Margit: Újév reggele elé
Majd elkövetkeznek arany
kürtjei és csillagai
a születésnek, a halálnak,
mikor a szőrös koldus is
tündöklő mocsokban tapos
s karórát szed szíverősítőnek
a nagy hajnalban, a roppant
bíbor mennyek alatt, midőn
a trombitákat összesöprik.


Kányádi Sándor: Új esztendő

Új esztendő, új esztendő,

nem tud rólad a nagy erdő,
sem a hó alatt a határ,
sem a határ fölött szálló
árva madár.

Új esztendő, új esztendő,
nem volt a nyakadban csengő,
nesztelenül érkeztél meg,
lábad nyomát nem érezték
az ösvények.

Csak a hold, az elmerengő,
csak a nap, az alvajáró,
jelezték, hogy újra megjő
éjfélkor az esedékes
új esztendő.

Csak mi vártunk illendően,
vidám kedvvel, ünneplőben,
csak a népek vártak téged,
háromszázhatvanöt napi
reménységnek.



Radnóti Miklós: Szilveszter és újév között

(Este)


Tűnik ez az év is, hűvösen mosdik meg
utána a lélek és fagyosan kéklik
s már színéről emlékezik
az évre, csak mint gyermek úgy

és újat nem köszönt, mert nem vár semmire,
a piros szabadság tán nem jön el soha,
számára csak mostoha
év lehet ez és tétova táj.

(Éjszaka)

Ó, felejt a lélek és örömtelen jön
veled fiatal év. Fáj csak és nem hős már,
mint régen: erős vár
volt és kincses város a dombon.

(Hajnal)

Város a dombon és búgó harangszó.
Igyekezz lélek még, légy újra hatalmas,
mert éget, mint hideg vas
a sorsod és olyan konok is.

Igyekezz, lélek és
törj föl, fiatal év.

(Reggel)

Úgy állok partodon fiatal év,
mint egyszer hajón az Adrián,
szigorú hajnal volt és karmos ég,
eső tapintott a vízre jó
tenyérrel és eltakarta tükrét.
Míg lassan indult a nagy hajó
s orrán halkan repedt a szürkeség,
halászok álltak a parton ott,
magányos lelkek, órjás kezekkel.

Úgy állok én is, magányos lélek itt,
repedj szürkeség, s törj föl fiatal év.

(1935)



ADY ENDRE - BOLDOG ÚJ ÉVET

Ezuttal sírva, szépen

Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kívánok.

Boldog új évet kívánok,
Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én
Gyönyörködve,
Óh én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kívánok.

Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kívánok.

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kívánok.

xxx

"...víg esztendőkre szomjas ennyire sose voltam,"


"Hegedűk, dobok, zengnek, asztalomon is bor van,
víg esztendőkre szomjas ennyire sose voltam,"
Nagy László: Víg esztendőkre szomjas
1954. szilveszter
Bálterem ez a világ, csillagok fürtje csillár,
leng az űrbeli szélben, fehéren felizzik már.
Emberiség, ma táncra hívott a mámor, járjad,
borral mulass, a sós vért örökre megutáljad.
Ami volt: temető az, táncos láb alá dermedt,
nem járja át az elme soha e tornyas vermet.
Táncos láb alatt kincsek s romlott vacakok tára,
csak isteni képzelet vehet itt mindent számba.
Itt már jég-gyöngy a könny, a riadó-kürtök némák,
tülekvő seregek, ó, itt iszonyú merevek s bénák.
Fekszik a rabcsont, úrcsont, porban már sose öklel,
fekszik a félelmes fegyver, töltve halotti csönddel.
Megzabált barmok csontja, lelőtt repülők roncsa,
pilóták: húnyt pupillák furakodnak e porba.
Barátok örök csókban, magányosan a spicli,
döngetné már az ajtót: édes haverom, nyisd ki!
Hamis írást kik tettek, betűik férgek lettek,
bántják örökké őket, bukfencet rajtuk vetnek.
Régi találmány rozsdás, hajdani konok dogmák
s hitek szétesve, mint a pattant-abroncsú dongák.
Nagy temető ez, hallgat gép és ember és állat,
csak a befödött vágyak élnek, fölkiabálnak!
Igricek: rongy-ingüek, poéták: csoda-nyelvek
ivadékuknak jajos versekkel fölnevelnek.
Löknek, uszítják talpam távoli boldog tájra,
ledobnám már a gondot, ami őket is vágta,
égette, szorította, – végül is be kell lássam:
nem bírok elbujdosni én se a boldogságban.
Lágy halántékot adtam korai dérverésre,
én amit tapasztaltam elég lesz ezer évre,
bűvös méltóság nincs, mely bokámat összeüsse,
szívem alatt az ádáz vezércsillagok üszke.
Hegedűk, dobok, zengnek, asztalomon is bor van,
víg esztendőkre szomjas ennyire sose voltam,
ősrégi bűnre, bajra jöhetne szép bocsánat:
hívom a mindenséget hökkentő új csodákat.

Szilágyi Domokos: Ballada éjjel

Ez az éjszaka hány ezredik?

hány ezer másodperc van reggelig?
hány ezren gondolnak értem? Velem!
mért sebez, ha paizs a szerelem?
paizsom ellen mért nincs fegyverem?

Szeretnék élni 2000-ig.

Békét a csönddel kötni ki tud?
Álmodd már álmom, ne csak aludd,
csecsemő bolygó!- Merre sodor
az idő? Eljutok oda, ahol
az anyag létformája a mosoly?


"...kiszakad a fohász az árva
hogy egy bolond százat csinálna
a száz pedig milliomot"


Nagy László: Elhúllt bolondok nyomán

Dehogy merevít meg delelés
még romlatlan madár a májam
gyöngy még bennem az elrendelés
hogy a bolondok útját járjam
amíg a vérem kereke jár
a szél amíg számat csiszolja
lesz a veszett ügynek bolondja
békákkal tüzdelt kalap alatt
lesz a májusért fölkelt beszéd
ha napozik a bírói szék
s négy lába négy szál százszorszépen
s hollók ha babarózsák szemét
kiszedik szólva hogy jómadár
egy se marad étlen se tétlen
ha tüntetve hogy éljen a rák
harsog a köpenyhad fehéren
fölzokog a vers feketében
kidadogja ki van veszélyben
ha naparanyból annyi karát
vész el a fények vesztőhelyén
ha nyög a remény ha a zászló
a veszejtők lábain kapca
vonszolódik titkon a sárig
s tulipánfák tornyát legázló
rühes apokalipszis-kanca
rablónak ha szivárványt sárlik
lesz a veszett ügynek bolondja
világra a gondot kibontja
lesz idő ami sose felejt
mert kéz is lesz hogy írjon röhejt
s kínt az országos panaszkönyvbe –
száll csuklómra csillagok örve
kiszakad a fohász az árva
hogy egy bolond százat csinálna
a száz pedig milliomot


xxx

Boldog Új Évet Kívánok!












xxx

Lesz Liliputin bejövetele is?



Képzeljük el ugyanezt liliputin változatban, Orbán-pasa palotáját, melyet hívei tréfásan az ő kolostorának neveznek. Közben mindannyiunkat liliputivá szeretne törpíteni, hogy őt magát végre óriásnak láttathassa

YOUTUBE.COM Vladimir Vladimirovich Putin is Coming. Edit & Color Correction By Strahinja Pocetak.

xxx

Örökforgó rozsdás szélkakas


Ő sohasem volt demokrata, ő egy világos, követhető és számonkérhető értékrend nélküli figura. Egy kiszáradt, zörgő hüvelyű, szélfújta, lézengő ritter. Egy egyre gyorsabban forgó, egyre kínosabban csikorgó rozsdás szélkakas, aki mindig arra fordul, és arról rikoltozik, amitől a legtöbb politikai hasznot reméli. A "demokrataság", a "polgári gondolkodás" maszkját az első adandó alkalommal levetette magáról. De már az 1989-s elhiresült Hősök-terei "beszéde" során is hazudott, nem tartotta be amiben előzetesen megállapodtunk, az 1990-94-es parlamenti ciklusban a saját fideszes frakciótársai nevezték - gondolom kedveskedésből - ZsebNapóleonnak. A hatalom ezt a poshadt, zavarodott, hibbant, buggyant diktátort, ezt a visszataszító despotát hozta ki belőle, és ő ezt láthatóan élvezi.
Ő előre menekül, mi előle menekülünk.
(Segíts egy megosztással!)

VAROSIKURIR.HU
Van egy elméletem, arról, hogy mitől lett Orbán olyan, amilyen. Nem most találtam ki, írtam már erről évekkel ezelőtt. Lehet velem egyetérteni, és az sem baj, ha lesznek olyanok, akik vitatkoznak azzal, amit itt leírok.
Hozzászólások

xxxx