Karel Čapek - Archimedes halála

"Ha kis kört rajzolok, ha nagyot, mindenképpen csak kör az. Mindig Újabb és Újabb határokba ütköztök; nem, sohasem lehettek határtalanokká, Lucius.Gondolod, hogy a nagy kör tökéletesebb, mint a kicsi? Gondolod, hogy nagyobb geometrikus vagy, ha nagyobb kört rajzolsz?"

"Lucius, és most mondanék neked valamit. Az erő lekötődik.
– Mit jelentsen ez?
– Hát ez amolyan törvény, Lucius. Az erő, amely hat, ezáltal lekötődik. Minél erősebbek lesztek, annál több erőtök használódik fel hozzá, és egyszer eljön az a perc…
– Mit akartál mondani?
– Ugyan, semmit. Nem vagyok én próféta, jóember, csupán fizikus. Az erő lekötődik. Többet nem tudok."

Karel Čapek - Arkhimédész halála

Az a bizonyos eset Archimédesszel valójában nem egészen úgy történt, ahogy beszélik: igaz ugyan, hogy megölték, amikor a rómaiak elfoglalták Szirakuzát, de az már nem felel meg a valóságnak, hogy házába egy római katona tört be fosztogatási szándékkal, és Arkhimédész, elmerülve valami geometriai konstrukció felvázolásába, fagyosan rámordult, hogy: „Ne zavard köreimet!” Először is, Arkhimédész nem egy szórakozott professzorféle volt, aki nem tudja, hogy mi történik körülötte; ellenkezőleg, vérbeli katona volt, aki számos hadigépet szerkesztett a szirakuzaiaknak a város védelmére; másodszor: az a római katona nem valami részeg fosztogató volt, hanem a művelt és nagyravágyó Lucius vezérkari százados, s nagyon is jól tudta,kivel áll szemben, s nem harácsolni jött, hanem a küszöbön katona módra tisztelgett, és így szólt:

– Üdvözlégy, Arkhimédész.

Arkhimédész felpillantott a kis viasztábláról, melyre valóban éppen rajzolt valamit.

– Mi van? – kérdezte.

– Arkhimédész – szólt Lucius –, mi tudjuk, hogy a te hadigépeid nélkül a szirakuzaiak egy hónapig sem tarthatták volna magukat; így viszont két évig bajlódtunk velük. Hidd el, mi, katonák értékeljük ezt. Pompás szerszámok. Gratulálok.

Arkhimédész legyintett.

– Ugyan kérlek, szóra sem érdemes. Közönséges hajítószerkezetek… gyerekjátékok, no. Tudományos szempontból semmi jelentőségük.

– Katonai szempontból azonban van – vélte Lucius. – Hallgass meg, Arkhimédész, én azért jöttem, hogy megkérjelek: dolgozz velünk.

– Kikkel?

– Velünk, rómaiakkal. Tudnod kell, Karthágó bukófélben van. Hiábavaló támogatni már őket! Most majd elbánunk Karthágóval is, de úgy, hogy ámulni fogsz! Inkább velünk kellene tartanotok mindannyiótoknak.

– Miért? – kérdezte halkan Arkhimédész. – Mi, szirakuzaiak,véletlenül görögök vagyunk. Miért tartanánk hát veletek?

– Mert Szicíliában éltek, és nekünk szükségünk van Szicíliára.

– És miért van rá szükségetek?

– Mert uralkodni akarunk a Földközi-tengeren.

– Aha – bólintott Arkhimédész, és elgondolkodva nézte táblácskáját. – És mire jó az nektek?

– Aki a Földközi-tenger ura – szólt Lucius –, az a világ ura. Ez csak világos.

– De hát muszáj nektek a világ urainak lennetek?

– Igen. Róma küldetése, hogy a világ ura legyen. És én mondom neked, az is lesz.

– Lehet – hagyta rá Arkhimédész, és valamit letörölt a kis viasztábláról. – Én azonban nem tanácsolom nektek, Lucius. Nézd csak,uralkodni a világon, ez egykor még irtózatos védekezésre kényszerít titeket.Kár azért a fáradságért, ami ezzel jár.

– Nem számít: hatalmas birodalom leszünk.

– Hatalmas birodalom – ismételte mormolva Arkhimédész. – Ha kis kört rajzolok, ha nagyot, mindenképpen csak kör az. Mindig Újabb és Újabb határokba ütköztök; nem, sohasem lehettek határtalanokká, Lucius.Gondolod, hogy a nagy kör tökéletesebb, mint a kicsi? Gondolod, hogy nagyobb geometrikus vagy, ha nagyobb kört rajzolsz?

– Ti görögök, örökösen érvekkel játsztok – felelte Lucius százados. – Mi másképp bizonyítjuk igazunkat.

– Hogyan?

– Tettekkel. Bevettük például a ti Szirakuzátokat. Ergo Szirakuza a miénk. Világos bizonyíték, nem?

– Az – mondta Arkhimédész, és íróvesszőjével megvakargatta a fejbőrét. – Igen, elfoglaltátok Szirakuzát; csakhogy ez már nem az a Szirakuza,és soha többé már nem is lesz az, ami volt. Nagy és híres város volt ez,barátom; soha többé nem lesz az. Kár Szirakuzáért!

– Majd Róma lesz nagy. Rómának kell a legerősebbnek lennie az egész világon!

– Miért?

– Hogy fennmaradjon. Minél erősebbek vagyunk, annál több az ellenségünk. Ezért kell a legerősebbeknek lennünk.

– Ami az erőt illeti… – mormolta Arkhimédész. – Tudod,én egy kicsit fizikus is vagyok. Lucius, és elárulok neked valamit. Az erő lekötődik.

Mit jelent ez?

– Ez törvény, Lucius. Az erő azáltal, hogy hat, le is kötődik.Minél erősebbek lesztek, annál több erőtöket emésztitek fel hozzá; és egyszer eljön az a pillanat…

– Mit akartál mondani?

– Nem, semmit. Én nem vagyok jós, barátom, csak fizikus.Az erő lekötődik. Többet nem tudok.

– Ide figyelj, Arkhimédész, nem volna kedved nekünk dolgozni? Elképzelni sem tudod, milyen óriási lehetőségek nyílnának előtted Rómában.A világ legerősebb hadigépeit szerkeszthetnéd…

– Megbocsáss, Lucius; öregember vagyok, és még szeretném egy-két gondolatomat kidolgozni. Amint látod, éppen rajzolok valamit.

– Arkhimédész, nem csábít a lehetőség, hogy megszerezd velünk a világuralmat? Miért hallgatsz?

– Bocsáss meg – dünnyögte Arkhimédész viasztáblájára hajolva. – Mit is mondtál?

– Hogy egy magadfajta ember megszerezhetné a világuralmat.

– Hm, világuralom – szólt Arkhimédész gondolataiba merülten. – Ne haragudj, de nekem fontosabb dolgom van. Tudod, valami tartósabb. Valami, ami igazán megmarad.

– Mi az?

– Vigyázz, ne mázold el a köreimet! Annak a módszere, hogy miként lehet kiszámítani egy körszelet területét.

Később hivatalosan jelentették, hogy a tudós Arkhimédész véletlen baleset áldozata lett.

Karel Čapek: Archimedes halála (két fordítás változatban, én a fentit ismertem meg először)

Karel Čapek: Archimedes halála

xx