Ő sohasem volt demokrata, ő egy világos, követhető és számonkérhető értékrend nélküli figura. Egy kiszáradt, zörgő hüvelyű, szélfújta, lézengő ritter. Egy egyre gyorsabban forgó, egyre kínosabban csikorgó rozsdás szélkakas, aki mindig arra fordul, és arról rikoltozik, amitől a legtöbb politikai hasznot reméli. A "demokrataság", a "polgári gondolkodás" maszkját az első adandó alkalommal levetette magáról. De már az 1989-s elhiresült Hősök-terei "beszéde" során is hazudott, nem tartotta be amiben előzetesen megállapodtunk, az 1990-94-es parlamenti ciklusban a saját fideszes frakciótársai nevezték - gondolom kedveskedésből - ZsebNapóleonnak. A hatalom ezt a poshadt, zavarodott, hibbant, buggyant diktátort, ezt a visszataszító despotát hozta ki belőle, és ő ezt láthatóan élvezi.
xxxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése