Természetesen erősen túlzott az Antall-kormányt illetően. Inkább saját - mára beteljesített - álmait fogalmazta meg. Mindig azzal vádol és vádolt másokat, amit ő követett el, vagy szeretett volna elkövetni.
Egyszer már közzétettem, de most, az Antall-évforduló alkalmából nem árt megismételni, hogyan is határozta meg Orbán önmagát Antallal szemben, liberálisként, 1992-ben, és melyek is voltak a kifogásai.
Íme, néhány szemelvény a Fidesz pécsi kongresszusán elhangzott Orbán-beszédből:
„Sokan attól félnek, hogy visszatér az a világ, amikor a magángazdaság is az állam ellenőrzése alatt állt. Amikor egy trafikengedélyt is csak akkor adtak valakinek, ha bizonyította a nemzethűségét”.
„A kormánypártok padsoraiból időnként felröppenő autoritárius hangok hallatán gyakran fogalmazódik meg az a vád, hogy az MDF-kormány urai semmivel sem különbek a kommunistáknál. Hiszen ugyanúgy pártirányítás alá akarják vonni a rádiót, a tévét, a sajtót. Hiszen ideológiai komisszárokat akarnak a tantestületek nyakára ültetni. /…/ Ugyanúgy a politikai megbízhatóságot részesítik előnyben a szakértelem helyett, s a legutolsó pozícióba is rokonaikat, osztálytársaikat, a magyar demokrata elvtársakat szeretnék ültetni”.
„A Fidesztől távol áll, hogy összekeverje a politikust a történésszel. Nekünk nincs különösebb hajlamunk a historizálásra. /…/ A múltból örökölt ügyeket minél hamarabb és az elérhető legszélesebb konszenzussal le kell zárni /…/ Mi már egy nyitottabb világban nőttünk fel, minket nem kísértenek történelmi nosztalgiák. A kormányzó pártok (t.i. az MDF és koalíciós partnerei, L.J.) retorikájának üresen kongó, dagályos semmitmondása, görcsös nemzetieskedése idegen a Fidesz tagságától”.
„Nem érezzük úgy, hogy izzadságos küzdelmet kellene folytatnunk magyarságunkért, és azt sem érezzük, hogy az egyetemes kultúra befogadása elfoglalná a helyet agyunkban és lelkünkben a nemzeti kultúra elől.
Polcainkon békésen megfér egymás mellett Arany János, Mrożek és E s t e r h á z y, a Muzsikás együttes és Tina Turner. Nem érezzük, hogy állítólag elveszett nemzeti tudatunkat úgy kellene egész életünkön át üldözni, mint Arthur király lovagjainak a Szent Kelyhet.”
Polcainkon békésen megfér egymás mellett Arany János, Mrożek és E s t e r h á z y, a Muzsikás együttes és Tina Turner. Nem érezzük, hogy állítólag elveszett nemzeti tudatunkat úgy kellene egész életünkön át üldözni, mint Arthur király lovagjainak a Szent Kelyhet.”
„Mi mindig ellenálltunk annak, hogy azon az alapon vegyük fel a harcot, hogy egyik oldalon vannak a tiszták, másik oldalon a gonoszok, hogy az egyik oldalon állnak a hazafiak, másik oldalon a hazaárulók. Mi továbbra sem fogunk engedni annak a csábításnak, hogy ellenfeleinket végső soron ne partnereknek, vetélytársaknak, hanem kiiktatandó ellenségnek tekintsük. /…/ Ha ellenfeleink az országnak károkat okozó politikát folytatnak, azt megmondjuk ugyan, de nem nevezzük őket nemzetellenesnek, a haza árulóinak”.
„Ma már világosan látszik, hogy az MDF-kormány a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban. Szomorúan tapasztaljuk nap mint nap, hogy nem minden egyházi vezető ismeri fel azt a veszélyt, hogy az MDF ölelése halálos lehet az egyházakra.
Az egyházak ugyanis csak akkor fogják betölteni azt a pozíciót, amely egy modern társadalomban megilleti őket, ha megőrzik és visszanyerik autonómiájukat. Amennyiben a politikai élet szereplői közül egyeseket ellenségnek, másokat meg szövetségesnek minősítenek, maguk is politikai szereplővé válnak. Hibát követnek el, ha azok szolgálatába szegődnek, akik ideológiai átnevelőtábort akarnak csinálni Magyarországból. Holott a nyílt politikai szerepvállalás helyett nagy történelmi feladatok várnak az egyházakra. Régen volt oly nagy hiány a türelem, a megbékélés, a mértéktartás és a szolgálat példáiból. Nagy szükségünk lenne például a keresztényi értékek és erények felmutatására most, amikor váratlan hirtelenséggel buzog fel az idegengyűlölet indulata, és amikor rohamosan terjed az erőszak.”
Az egyházak ugyanis csak akkor fogják betölteni azt a pozíciót, amely egy modern társadalomban megilleti őket, ha megőrzik és visszanyerik autonómiájukat. Amennyiben a politikai élet szereplői közül egyeseket ellenségnek, másokat meg szövetségesnek minősítenek, maguk is politikai szereplővé válnak. Hibát követnek el, ha azok szolgálatába szegődnek, akik ideológiai átnevelőtábort akarnak csinálni Magyarországból. Holott a nyílt politikai szerepvállalás helyett nagy történelmi feladatok várnak az egyházakra. Régen volt oly nagy hiány a türelem, a megbékélés, a mértéktartás és a szolgálat példáiból. Nagy szükségünk lenne például a keresztényi értékek és erények felmutatására most, amikor váratlan hirtelenséggel buzog fel az idegengyűlölet indulata, és amikor rohamosan terjed az erőszak.”
„Hiszen mi mástól remélheti egy fogyatkozó bázisú politikai erő, hogy kordában tarthatja a társadalmat, mint attól, hogy a legkülönbözőbb társadalmi csoportok feje felett meglóbálja Damoklesz kardját. Az MDF-politikusok már egész szakmákat neveznek ki kollaboránsnak. A sort az újságírókkal kezdték, majd következtek az állami bürokraták, a vállalatvezetők, és most éppen a pedagógusokra jár rá a rúd”.
Részletes elemzését ld. itt:
xxxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése