2018. december 31., hétfő

Ne féljetek!


A Kedves Vezető a mai nap üzent a "rabszolgatörvénnyel kapcsolatban" az ő népének: "Ne féljetek!" Azaz, ne féljetek többet dolgozni, akár tetszik ez nektek, akár nem! A munkavégzés, a munkaidő jogszabályi garanciáit már többször bürokratikus akadálynak, ma éppen "buta törvénynek" nevezte.
Magyarország népessége 1980 óta csökken, évente egy kisváros lélekszámával 20-30 ezer fővel. Akkor 10,7 millió fő volt az ország lakossága, 2018-ban 9,7 millió a becsült adat. A különbözet mintegy egymillió fő mínusz.
Országunk egy fokozatosan elöregedő társadalom, egyre kevesebb aktív munkaerővel.
A Nemzeti Elnyomás Rendszere, az illiberális (szabadságnélküli) állam nyomasztó légköre elől, a rossz gazdaságpolitika következtében alacsonyan tartott bérek miatt - emlékezzünk, a Kedves Vezető az ázsiai országokkal is versenyképes gazdaság megteremtését tűzte ki célul néhány évvel ezelőtt - több mint félmillió ember menekült külföldre.
A népességfogyást és ezzel a várhatóan kritikussá váló munkaerő-helyzetet korábban a Kedves Vezető, és a mára állampárttá lett Fidesz is bevándorlókkal kívánta megoldani, erről nyilatkoztak, a hivatalos Migrációs Stratégiájukba is felvették. Mára erről megfeledkeztek, éppen az ellenkezőjét hangoztatják igen harsányan, nyilván voks-szerzési célzattal, valamint neofita buzgalommal feledtetni akarják korábbi álláspontjukat.
Az Európai Uniós támogatásokat rosszul, pazarló módon használták fel, hogy egészen finom legyek, nem fordítottak kellő figyelmet a kutatásra, fejlesztésre, oktatásra, a hatékonyság növelésére, mindezek következményeként magas színvonalon teljesítő és ennek eredményeként jól is fizető új munkahelyek létrehozási feltételeinek megteremtésére.
Fentiek következtében mára munkaerőhiány alakult ki kis hazánkban, amit a bizonyítottan kormányzáshoz nem értő kormányzat a túlórák drasztikus emelésével kíván orvosolni. Nem érdekli őket, hogy a munkások, munkavállalók százéves, de legalábbis évtizedes küzdelmét veszik semmibe, azok eredményeit tüntetik el egy csapással, hiszen vagy a nyolcórás munkaidő, vagy a szabad szombat garanciái porladnak így el, válnak semmivé.
Gyöngyvér Rosenauer, Torkos Matild és 8 további ember
6 hozzászólás3 megosztás
Hozzászólás
Megosztás
Hozzászólások
  • Echter István Amikor még törvényjavaslat volt:

    Törvényjavaslat címe: A munkaidő-szervezéssel és a munkaerő-kölcsönzés minimális kölcsönzési díjával összefüggő egyes törvények módosításáról
    http://www.parlament.hu/irom41/03628/03628.pdf
    PARLAMENT.HU
    403 Forbidden
    403 Forbidden
  • István Kreczinger Kedves István. Örömmel olvasom a hozzászólásaidat (bevallom, nem biztos, hogy mindet elolvastam) mert véleményedet kulturált módon teszed közzé. Igen, ez számomra öröm, mert nagyon sokan a lehető legdurvábban, trágár szavakkal próbálnak hatást gyakorolni. Az természetesen egy más kérdés, hogy nem mindenben értek egyet. Nem tudom például, hogy mi a gond ezzel az úgynevezett "rabszolgatörvénnyel"? Soha, senki nem mondta például, hogy kötelező túlórázni. A törvény lehetőséget ad 400 túlórára, amit a munkavállaló és a munkáltató havonta elszámol, a munkavállaló igénye szerint vagy fizetéssel, vagy szabadnapokkal. A túlórában a munkavállaló és a munkáltató meg kell állapodjon, nem is akárhogyan, hanem írásban. Ha nem állapodnak meg, nincs túlóra. Ha viszont a munkavállaló három évig nem kéri a ledolgozott túlóráinak az elszámolását, három év elteltével már nem kérheti (elévül). Nem ördögi dolog ez, csal el kell olvasni a törvényt. Sajnos az ellenzék számára ez egy nagyon jó téma, lehet véle hergelni a lakosságot, legalábbis a lakosságnak azt a részét, amely nem olvas (és sajnos azt tapasztaltam, hogy nagyon sokan nem olvasnak). Az én értékrendem szerint gusztustalan, amikor egy parlamenti képviselő ilyen csalárd módon félrevezeti a választópolgárokat.
    1
    Válasz írása...

  • Echter István Kedves István!

    Nyilván nem fogalmaztam pontosan. Nekem alapvetően elvi kifogásom van ezzel. A 400 túlóra 50 héttel számolva, éppen heti 8 óra pluszt jelent, azaz egy olyan csiki-csuki helyzet alakul ki, amelyben vagy a szabad szombat, vagy a nyolcórás     munkaidő garanciái vesznek el. Tanulmányaidból te is emlékszel, milyen tragikus eseményekkel járt a nyolcórás munkaidő követelése, erről megfelejtkezni, az elért jogosultságok negligálását súlyos hibának tartom.

    Az országok teljesítményének különbségét jól mutatja a német példa. Ott jelenleg 35 órás a munkahét, nálunk 40 óra a heti törvényes munkaidő. A különbözet heti 5 óra. Azaz a német munkavállalónak - három hét szabadsággal számolva - 49*5, azaz 245 túlórát kell teljesítenie ahhoz, hogy egyáltalán a magyarországi szintet elérje. Úgy tudom, náluk évi 150 túlóránál több nem rendelhető el, még külön megállapodás alapján sem.

    Számomra ez a különbség azt jelenti, hogy a német gazdaság legalább ennyivel hatékonyabban működik, ezért hiányolom nálunk a fejlesztések, a hatékonyság, a termelékenység elmaradását.

    A hatékonyság és a termelékenység nálunk bűvös szavak, egyik politikai erő sem meri érdemben felvállalni, mert ez fejlesztéseket, a munkafolyamatok átszervezését, a cégek racionalizálását is jelenti, ettől mindenki fél, mint ördög a tömjénfüsttől, nehogy őt vádolják meg azzal, hogy embereket akar az utcára tenni, pedig az a helyzet kezelhető lenne új munkahelyek teremtésével, oktatási, átképzési programok beindításával.

    Évekig beszéltek nálunk a tudásalapú társadalom ideájáról, de többnyire csak beszéltek róla, érdemi változás nem történt, ehelyett pár éve meghirdetésre került a munkaalapú társadalom, ennek első jeleként versenyezni akartunk a távol-keleti államokkal, Ez nyilván csak bérverseny lehet, nyomott, alacsony fizetésekkel. Nem gondolták végig, sokan belekerülnek egy présbe és részben a jobb megélhetés jegyében külföldre távoznak.

    A fentiekben próbáltam a munkaerőhiány kialakulásának néhány főbb okát összefoglalni. "Utánunk a vízözön"-szerű törvénykezésnek tartom a 400 óra túlóra lehetőségének a bevezetését. Te is tudod, hogy a munkavállaló nem mindig dönthet teljes szabadságában, ahol lakik ott nincs helye máshol elhelyezkedni, megszerzett egy szakmai végzettséget, -gyakorlatot és nem akar mindent elölről újra kezdeni. Még többen fognak külföldre menekülni, de kíváncsi vagyok, amikor a harmadik évben elkezdik kiadni csúsztatásra a túlórákat - mert nem mindet kell tárgyhó végén kifizetni -, mi lesz az évi rendes munkarenddel? Az MTI-ben előfordult, hogy annyi embert küldtek el, akiknek a munkaidőalapja éppen megegyezett az addigi egész cég szabadságidő alapjával, tudom, mert kiszámoltam. Nem is lehetett onnan kezdve normálisan kezelni a szabadságolásokat.

    Üdvözlettel

    István
    2


xxx
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)