Bizony, nem éri meg!

“Semmi a világon nem éri meg, hogy elforduljunk attól, akit szeretünk.”

Albert Camus

A fosztogatókról

"Borzasztó dolog, hogy tanulatlan emberek fosztogatják a vagonokat, de az még inkább, hogy a tanultak meg az egész vasúttársaságot". Mark Twain

Sajátos ízt ad napjaink Magyarországán, hogy Mark Twain gondolatát Pokorni Zoltán 2010.-ben egy fideszes gyűlésen idézte, még az országgyűlési választások előtt. 

Itt hangzottak el még a következők:

"Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha kormányra kerülünk, nincs több lopás. Annak, aki először belenyúl a kasszába le lesz vágva a keze" - Pokorni Zoltán

"A jelenlévők mindegyike elutasítja azt az országot, ahol lopni dicsőség, hazudni kötelesség." Czira Szabolcs

Vajon, nevezett urak miért nem következetesek? Most miért nem hangoztatják, miért nem kérik számon ezen elveket a Fideszen? Vagy valahol bújtatnak egy kéz nélküli embert, ő volt az első, a többinek, meg már szabad?

Budapest születésnapja

2017. november 17.-én volt 144. éves Budapest.

Pest, Buda és Óbuda külön-külön több száz éves múltú városok, Budapest néven 1873. november 17-én egyesültek,

Boldog születésnapot Budapest!

Az egyik kedvencem: Buda királyfi és Pest királykisasszony (Kilátókő-szobor); Vadász György alkotása.

„Az ifju szép Pest, ki bizton ölelve
Nyujt Corvin agg várának hű kezet”

(Arany: Széchenyi emlékezete)

A két alakot ezüst színű kályhalakkal vandálok lefújták

Nyomomban a köhögősök

Van, aki azt mondja, üldözési mániám van a köhögősökkel kapcsolatban. Pedig már évek óta ez a tapasztalatom. Ha egy ember köhög a buszon az mögöttem ül, villamoson velem szemben, ha két ember köhög, akkor az egyik mögöttem és így tovább, ha átülök a busz másik felébe, ahol addig senki sem köhögött, akkor a mögöttem ülő rázendít, természetesen a legritkább az, hogy a kezét a szája elé teszi, vagy bekapna valami köhögéscsillapító cukorkát. Ha szó nélkül felállok és oldalra húzódok, akkor hirtelen eláll a köhögése, ennyit tudtam tenni az egészsége érdekében, de volt már olyan, aki mikor leszálltam mindenfélét mutogatott nekem, amiért kimozdultam az ő terítési zónájából.

Nem értem, miért gondolják egyesek, hogy a tömegközlekedési járműveken utazók egyfajta szeretetközösséget alkotnak, ahol az emberek vírusaikat, bacilusaikat egymás között szabadon kicserélhetik.

Persze olyan is akad, aki hirtelen dacos kisgyerekké változik. Emlékezetes számomra, rászóltam egy villamoson velem szemben teli szájjal köhögő negyvenes férfira, ugyan tegye már a szája elé a kezét. Mire büszkén felvetette a fejét és közölte: - Most már juszt sem teszem, mert rám szólt!

Nem mintha színházban más lenne a helyzet.

A Maszk

(7 + 8) év, és semmit sem változott

A maszk

Lassan hetedik éve hallgatom a vissza-visszatérő értékeléseket micsoda egy agyafúrt, ravasz fickó ez az Orbán Viktor. Csak és kizárólag azért mond mást az ország gazdasági és politikai helyzetéről, és a szükséges tennivalókról, mint amit valójában gondol, mert így akarja elleneit félrevezetni, nehogy rátegyék kicsi kezüket az ő szépen felépített programjára, és nehogy eltávolodjanak tőle azok, akik nem szeretnének a választások előtt szembesülni a valóságos problémákkal, a mindenképpen megoldandó feladatokkal. Egyre jobban furcsállom, hogy valaki, akinek a jósok és a boncok szerint rendelkezésére áll a bölcsek kövének tudománya, nem osztja meg ezt senkivel.

Lassan hetedik éve hallom, milyen hihetetlen rafinéria szorult belé, amikor direkt nem beszél semmiféle reformról, sőt inkább ellenzi a társadalom bármiféle átalakítását, de majd, ha újra hatalomra kerül tudni fogja mit is kell tennie.

Lassan kezdek elbizonytalanodni, és egyre erősebb bennem a kérdés, valóban létezik ez a tudás? Valóban képes egy ember hét évi némaságra, hét évig gyökeresen mást képviselni, mint amit valójában gondol? Nem lehet, hogy időközben ez az oly könnyelműen felvett maszk, már régen ráégett az arcára, ha akarna, sem tudna megszabadulni tőle? Nem lehetséges az az egyszerű magyarázat, azért nem beszél érdemi dolgokról, hosszútávon megoldandó problémákról, azért nem bonyolódik semmiféle együttműködésbe, mert valójában nincs is miről beszélnie? És a választás semmi egyebet nem mutat majd meg, mint a régi mese szerinti képet, miszerint a király meztelen?

Lassan hetedik éve hallom a különböző politikai elemzők találgatását, vajon mi lehet a hallgatás mögött. És ezek az értékelések minden esetben nagyon is jóhiszemű feltételezésből indulnak ki, miszerint az azért nem lehetséges, hogy a maszk mögött valójában nincs is semmi. Pedig aki a politikában hét évig hallgat mindarról, amiről szükséges lenne beszélnie, annak az esetlegesen létező valódi mondandója valójában nincs is.

Megjelent 2009. februárjában a 168 óra című hetilapban 

Leszoktató

A Kálvin-téren a 4-es Metrónál már gyakorolják is a mozgáskorlátozottak, babakocsival közlekedő kismamák leszoktatását a metróval való közlekedésről. Még egy figyelmeztető táblát se tettek ki a liftek elé, mégis kinek szánták azokat, csúcsforgalomban sincs előttük ellenőr, így csordákban rohanja le boldog és boldogtalan azokat. Megállíthatatlannak tűnik a liftkedvelők és a bliccelők áradata. Azaz, mégis csak némi megtorpanást parancsol, hogy már nem is tudom hanyadszor valamelyik lift elromlik, és áll napokig, hetekig. Most éppen több, mint két hete áll az egyik, szépen kivárták, míg a másik is elromlik. Nagy öröm lehetett ez azoknak a mozgáskorlátozottaknak, akik egyedül közlekednek és nem tudnak a mozgólépcsőn felmenni. Vannak ezek a kis elektromos autóféleségek, ezeket még segítséggel sem lehet a mozgólépcsőn felvinni. Megérkezik az érintett az állomásra, és fordulhat vissza, mert nem tud kijönni a liftek nélkül.

Rafinált módon a metrósoknak vannak úgynevezett "P" szintjei, ezek szervízszintek, ahol csak kártyával áll meg a lift, és csak ők tudják használni. Talán van valami gyilokjárdájuk ilyen esetre, vagy legalább az iskolai kötélmászást tudják hasznosítani.

Ma éppen egy mozgólépcső-utáló kutyus került elém. Nagyon aranyos volt, nem akart felmenni, nem szívlelte a mozgólépcsőt, hangosan nekikeseredetten ugatott, ahogy csak tudott befékezett, végül a gazdája vitte fel kézben - jó nagy darab jószág volt -, akkor meg mind a négy lábával összevissza kapkodott, és ha jól értettem elég csúnyákat mondhatott közben e méltatlan helyzetre.

Volt egyszer egy Versmaraton - na jó kettő!

A Versmaratonok apropója a József Attila szobor eltávolítása elleni tiltakozás volt, ez volt a legméltóbb válasz a költészettel,a kultúrával szemben indított kormányzati kereszteshadjáratra.

Én az Országgyűlés épülete melletti, általam csak Költészet-terének nevezett terület felszámolását sajnálom nagyon, amely együtt járt a József Attila szobor főalakból mellékalakká változtatásával, a rakpartra való kiültetés során. 

József Attila születésnapja lett a Magyar Költészet Napja, jelképe egy olyan kincsnek, amit igazán csak mi tudunk értékelni, amit más nyelvre képtelenség az általunk megismert érzelmi tartalommal lefordítani. Ezért neveztem el magamban ezt a teret a Költészet-terének, ennyit a magyar költők az ország háza közvetlen közelségében megérdemeltek volna.

Ezen a téren nagyon jól lehetett hirtelen felindulásból támadt vers-mob-ot tartani, vagy csak úgy verset, többnyire József Attila verset mondani, igaz a versmondáson áhítattal csüngő hallgatóságról általában a végén kiderült, hogy külföldiek, és egy szót sem értenek az egészből.

Mindegy, de lehetett ott akár két napig tartó Versmaratont is rendezni, kicsiny, de annál lelkesebb hallgatósággal. És csodálatos emberekkel lehetett közben megismerkedni! Most a rakparton hely sincs, legfeljebb egy-két embernek, és amit mondana az ember azt a Duna folyamatos mormogása és a rakparti autóforgalom zaja teljesen elnyomja, darabokra szaggatva minden szót és gondolatot.

-.-

Az alábbi címen megtekinthető a 2011. november 18.-20.-án tartott Versmaraton figyelemfelhívó videója.

József Attila - "Ülni, állni, ölni, halni.." című versét elmondják:

Nyeső Mari - zenész
Radnai Annamária - dramaturg
Bach Szilvia - humorista
Galkó Balázs - színész
Andrassew Iván - hírlapíró
Lakatos Péter - mérnök
Molnár Lamos Krisztina - kultúratörténész, ápolónő
Goitein Gergely- színész
Sirató Ildikó -színháztörténész
Szebenyei Márk - színész
Vajda Róbert - rendező
Egri Márta - színész
Raffael Erzsébet - színész (Baltazár Színház)
Fülöp Viktória Anandamayi - kézműves-tanár
Solténszky Tibor - dramaturg
Németh Gábor - író
Tóth Ildikó - tolmács, műfordító
Tóth Lambert - színész
Kendéné Regényi Ildikó - tanár
Csillag Ádám - filmrendező
Pintér Béla - színész, rendező
Sándor Attila - színész (Oltalom Hajléktalan Színjátszócsoport)
Terhes Sándor - színész
Pásztor Tibor - önkormányzati képviselő
Vörös Ferenc - színész (Baltazár Színház)
Horváth Dóra - iskolás
Varga Kata - reklámszövegíró
Said Tichiti - zenész
Polgár Csaba - színész
Erdélyi Katalin - szerkesztő
Rutkai Bori - zenész, képzőművész
Spilák Klára - színész
Fülöp Dominó - óvodás
Bródy János - zenész

Szervezők:

Faragó Zsuzsa
Molnár Lamos Krisztina
Ungvári Katalin

Készítők:

Szabó Szonja
Szebenyei Márk
Tóth Lambert
https://vimeo.com/31925195