A Maszk

(7 + 8) év, és semmit sem változott

A maszk

Lassan hetedik éve hallgatom a vissza-visszatérő értékeléseket micsoda egy agyafúrt, ravasz fickó ez az Orbán Viktor. Csak és kizárólag azért mond mást az ország gazdasági és politikai helyzetéről, és a szükséges tennivalókról, mint amit valójában gondol, mert így akarja elleneit félrevezetni, nehogy rátegyék kicsi kezüket az ő szépen felépített programjára, és nehogy eltávolodjanak tőle azok, akik nem szeretnének a választások előtt szembesülni a valóságos problémákkal, a mindenképpen megoldandó feladatokkal. Egyre jobban furcsállom, hogy valaki, akinek a jósok és a boncok szerint rendelkezésére áll a bölcsek kövének tudománya, nem osztja meg ezt senkivel.

Lassan hetedik éve hallom, milyen hihetetlen rafinéria szorult belé, amikor direkt nem beszél semmiféle reformról, sőt inkább ellenzi a társadalom bármiféle átalakítását, de majd, ha újra hatalomra kerül tudni fogja mit is kell tennie.

Lassan kezdek elbizonytalanodni, és egyre erősebb bennem a kérdés, valóban létezik ez a tudás? Valóban képes egy ember hét évi némaságra, hét évig gyökeresen mást képviselni, mint amit valójában gondol? Nem lehet, hogy időközben ez az oly könnyelműen felvett maszk, már régen ráégett az arcára, ha akarna, sem tudna megszabadulni tőle? Nem lehetséges az az egyszerű magyarázat, azért nem beszél érdemi dolgokról, hosszútávon megoldandó problémákról, azért nem bonyolódik semmiféle együttműködésbe, mert valójában nincs is miről beszélnie? És a választás semmi egyebet nem mutat majd meg, mint a régi mese szerinti képet, miszerint a király meztelen?

Lassan hetedik éve hallom a különböző politikai elemzők találgatását, vajon mi lehet a hallgatás mögött. És ezek az értékelések minden esetben nagyon is jóhiszemű feltételezésből indulnak ki, miszerint az azért nem lehetséges, hogy a maszk mögött valójában nincs is semmi. Pedig aki a politikában hét évig hallgat mindarról, amiről szükséges lenne beszélnie, annak az esetlegesen létező valódi mondandója valójában nincs is.

Megjelent 2009. februárjában a 168 óra című hetilapban