A Fidesz megint bizonyítja régi gyakorlatát, azzal vádol másokat, amit éppen ő követ el. Most éppen a keresztényüldözés problémáját hangsúlyozza.
Én persze nem arra a keresztényüldözésre gondolok, amikor komoly, elismert, tiszteletre méltó vallási közösségeket "kegyházakká" minősítettek, akiknek egyházi státuszuk léte vagy nem léte a fideszes országgyűlés kegyétől függ, és akiket azért nevezek "kegyházaknak" mert nem tiltakoztak ez ellen az eljárás ellen, megalkuvóan tudomásul vették azt. Ezzel persze a vallásszabadságot és az egyesülési szabadságot is megsértette a Fidesz. Kaptak ők is egy "orbán-csavart", ami után már nem lehet ugyanazzal a töretlen hittel és tiszta lelkiismerettel kiállni a hívek elé, csak olyan bicegősen.
Nem is Iványi Gábor egyházára az Evangélikus Testvérközösségre gondolok, amelyet fenti trükkel kizártak az államilag elismert egyházak közül. Hiszen itt sem történt más, mint Soros György esetében. Orbán Viktornak kínos az emlékezés azokra az időkre, amikor benne, mint pályakezdő politikai szereplőben bíztak, segítették és valószínűleg emlékeznek még akkori esendőségére, arra milyennek is mutatta magát akkoriban. Ők az orbáni lelkiismeretfoszlányok elöli menekülés sodrásába kerültek, ezért üldözi őket, ezért tör a megsemmisítésükre.
Nem, én azokra a hívekre gondolok, akiknek először a hitét próbálják kiforgatni, elveszik tőlük a szeretethez, az emberséghez, az irgalomhoz, a könyörülethez, az embertársunk iránti szolidaritáshoz, megértéshez való jogukat. Majd, amikor már rezzenéstelen arccal veszik tudomásul ezen örök emberi tartalmak hiányát, akkor kiforgatják őket saját magukból is.
Mi ez, ha nem keresztényüldözés?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése