"Gyerekkorunkban tudunk valamit, azt elfelejtjük, akkor a kamaszkorunkban újra megtudunk valami mást, de elfelejtjük a gyermekkor tudását: a férfikor újra új tudást jelent, de ez nem fejlődés, csak más. Innét van az, hogy minden művész vissza-visszamenekül - öreg művész a férfikorához vagy a felnőtt művész a gyerekkorához. Általában a gyerekkorhoz menekülünk újra és újra vissza, hogy tisztázzuk, elmélyítsük azt, amit az időben és a tapasztalatok során megtanultunk vagy megtanulni véltünk. Bach számomra egy rendkívüli és kimeríthetetlen tanulság, úgy mint a természet, úgy mint az életem a maga kifürkészhetetlenségével."
"....Bach engem nem a tengerre emlékeztet, hanem olyan erdőre, ahol a fák ágai mozognak, írnak, írnak a levegőbe, tudod, kifogyhatatlanul írnak, írnak, az ember megérti, elfelejti, nem érti meg, ez egy… ez számomra mindig… ez a csecsemők nagy szórakozása. Nézni az ágaknak ezt a furcsa ákombákomát, ami a legtisztább beszéde a természetnek, a legtisztább írásjegye, ugyanakkor megfejthetetlen persze – hát ez nekem a Musikalisches Opfer...."
Pilinszky János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése