Költészet tere a Kossuth téren - már csak volt - Memento

Én az Országgyűlés épülete melletti, általam csak Költészet-terének nevezett terület felszámolását sajnálom nagyon, amely együtt járt a József Attila szobor főalakból mellékalakká változtatásával, a rakpartra való kiültetés során. Ott nagyon jól lehetett hirtelen felindulásból támadt vers-mob-ot tartani, vagy csak úgy verset, többnyire József Attila verset mondani, igaz a versmondáson áhítattal csüngő hallgatóságról általában a végén kiderült, hogy külföldiek, és egy szót sem értenek az egészből.

Mindegy, de lehetett ott akár két napig tartó Versmaratont is rendezni, kicsiny, de annál lelkesebb hallgatósággal. És csodálatos emberekkel lehetett közben megismerkedni! Most a rakparton hely sincs, legfeljebb egy-két embernek, és amit mondana az ember azt a Duna folyamatos mormogása és a rakparti autóforgalom zaja teljesen elnyomja, darabokra szaggatva minden szót és gondolatot.

József Attila - Világosítsd föl...

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.

1936. július - október