Van, aki azt mondja,
üldözési mániám van a köhögősökkel kapcsolatban. Pedig már évek óta ez a
tapasztalatom. Ha egy ember köhög a buszon az mögöttem ül, villamoson velem
szemben, ha két ember köhög, akkor az egyik mögöttem és így tovább, ha átülök a
busz másik felébe, ahol addig senki sem köhögött, akkor a mögöttem ülő
rázendít, természetesen a legritkább az, hogy a kezét a szája elé teszi, vagy
bekapna valami köhögéscsillapító cukorkát. Ha szó nélkül felállok és oldalra
húzódok, akkor hirtelen eláll a köhögése, ennyit
tudtam tenni az egészsége érdekében, de volt már olyan, aki mikor leszálltam
mindenfélét mutogatott nekem, amiért kimozdultam az ő terítési zónájából.
Nem értem, miért gondolják egyesek, hogy a tömegközlekedési járműveken utazók egyfajta szeretetközösséget alkotnak, ahol az emberek vírusaikat, bacilusaikat egymás között szabadon kicserélhetik.
Persze olyan is akad, aki hirtelen dacos kisgyerekké változik. Emlékezetes számomra, rászóltam egy villamoson velem szemben teli szájjal köhögő negyvenes férfira, ugyan tegye már a szája elé a kezét. Mire büszkén felvetette a fejét és közölte: - Most már juszt sem teszem, mert rám szólt!
Nem értem, miért gondolják egyesek, hogy a tömegközlekedési járműveken utazók egyfajta szeretetközösséget alkotnak, ahol az emberek vírusaikat, bacilusaikat egymás között szabadon kicserélhetik.
Persze olyan is akad, aki hirtelen dacos kisgyerekké változik. Emlékezetes számomra, rászóltam egy villamoson velem szemben teli szájjal köhögő negyvenes férfira, ugyan tegye már a szája elé a kezét. Mire büszkén felvetette a fejét és közölte: - Most már juszt sem teszem, mert rám szólt!
Nem mintha színházban más lenne a helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése