Szele Tamás - "Béláink mostanában
– Méltóságos főkegyelmű dandárbéla úrnak jelentem, a 13. számú Pöttyöspepita Óvoda páncélelhárító félszázada díszszemlére készen áll!
– Rendben, bélám, pihenj. Hát akkor lássuk… mondja, melyik civil barom telepítette a lángszórókat a csúszda mellé?
– Jelentem, én voltam.
– Megmondaná, béla, hol tanulta ezt a civil hülyeséget?
– Kérem, én azt úgy gondoltam…
– Maga béla, maga ne gondolkodjék! Megőrülök, lángszóró a csúszda mellett, majdnem belelóg a libikókába, ha a lángszórós bélák elhajigálják a sörösdobozokat, leárnyékolják az alumíniumréteggel a radarállomást és az arab légierő behatol a körzetbe!
– De főkegyelműséged, ezek nem söröznek, ezek óvodások…
– Kuss, béla, vagy pofán vágatom! És az a tarack hogy kerül a homokozóba?
– Hát, ugye, meg kellett ásni neki az alapot, merthogy visszarúg.
– Visszarúg ám az a pejparipa, amelyik most vette ki a szerszámát a nénikéje piros viganójából! Homokozóban lövészároknak van a helye, értem? Gondolom, ezért a marhaságért is maga felel.
– Én, kérem, én vagyok itt a felelősbéla.
– Milyen rangban szolgál maga, béla?
– Jelentem, közbéla vagyok, de karpaszományos! Mehetek majd altiszti iskolára is.
– Ezer szerencséje, hogy önkéntes, béla, mert ahogy itt kinéznek a dolgok, lenne maga nálam alpótsegédközbéla-helyettes is! Hogy menetelnek azok a leventék? Jól látom, hogy kézen fogva?
– Hát, óvodások még.
– Béla, maga be van oltva katonaság ellen, maga sosem lesz még albéla sem. És mi az, hogy kiskacsa fürdik fekete tóban? LMP, környezetvédelem, grínpísz?
– Izé, méltóságos főkegyelmű pitykeséged, gyermekdal.
– Adok én magának gyermekdalt. Mától az Aida bevonulási indulóját éneklik, értem?
– Igenis, bokacsatt!
– Na, azért. Mondja, van valami, amire szüksége volna az alakulatnak a további fejlődéshez?
– Hát ugye, sallangságod, fel kéne tölteni az állományt, kölykök ezek még. Azt beszélik a többi bélák, a tavaszon várható a sorozás, kapjunk már középiskolásokat is.
– Sorozás? Miket beszél?
– Az hát. A tavaszon.
– Maguk olvasni sem tudnak, tavasszal nem sorozás lesz, hanem Sorosozás, maguk balbélák! Aztán a kormánytámogatással hogy állunk?
– Kapunk kormánytámogatást, haduram?
– Maga tényleg hülye. Nem kapnak, hanem adnak! Minél többet pengetnek le az államkasszába, annál tovább lehetnek bélák és annál bélábbak lesznek.
– Értem, bélaságod.
– Na, de nem is ezért jöttem ma ide inspiciálni. A maguk alakulata fogja biztosítani a közelben a jótékonysági vadászatot.
– Mit?
– A Hatalmas Főhubertusz Őkelmeminiszter úgy döntött, a határban fog jótékonyságilag vadászni, a gyermekkórház javára.
– De hát az egészségügyben most volt béremelés meg kaptak egy csomó pénzt, épp ő mondta.
– Magának betegesen jó az emlékezete, béla, mindjárt kiverem a fejéből. Ha a Főhubertusz Őkelme itt akar jótékonykodni vadászat útján, akkor az meg is lesz.
– De mire fognak vadászni?
– Szalonka van?
– Még szalon sincs, csak nappali. A szegényebbeknél meg éjjeli.
– Vadkan?
– Sosem volt.
– Toportyánféreg?
– Ötven éve ettük meg az utolsót, rágós volt nagyon.
– Barnamedve?
– Tán a hegyekben.
– Akkor mifene van maguknál?
– Minálunk, kérem, csak bélák vannak az egész faluban, városban, országban, kis bélák, nagy bélák, nagyon bélák, kevésbé bélák, óvodás bélák, középiskolás bélák, egyetemista bélák remélem nem lesznek most már, felnőtt bélák, öreg bélák…
– Akkor nincs más megoldás, a Főhubertusz bélákra fog vadászni.
– De honnan szerzünk annyi bélát?
– Elrendelem a sorozást!
– Végre, hetykeséged! Sorozhatok?
– Sorozhat, béla.
– Kopaszra nyirathatom a lánybélákat is?
– Fene a gusztusát, felőlem nyírathatja őket.
– Egy élet álma valósul meg, Bélaságosságod!
– No, csak szolidan tomboljon. Aztán a főméltóságú puskacsövek előtt nem ugrálunk, nem szaladgálunk cikcakkban, hanem szépen megállunk, fogadjuk a golyót és haláltusánkban még hálás köszönetet rebegünk, értve vagyok?
– Igenis, bokacsatt!
– Elvégre jótékonysági célra megy a vadászat.
– Elvégre, igenis!"
