A mai nappal harmadik éve, hogy megszűnt az addig is néhány éve már csak formálisan működő 135 éves Magyar Távirati Iroda. Fekete humorral, ami még megmaradt belőle az ment a Dunába.
Megérdemelne egy kis megemlékezést ez a nagy múltú intézmény. Beszélhetnénk a független tájékoztatás, a közszolgálatiság fontosságáról és még annyi másról. Megemlékezhetnénk azokról a nagy felkészültségű újságírókról, fotóriporterekről és az őket segítő más szakmák képviselőiről, akik a hétköznapok krónikásaiként a nagy nyilvánosság számára szinte névtelenségbe burkolózva végezték pótolhatatlan munkájukat.
Máig sajnálom az MTI megszűnését! Nekem nagy örömet és fontos szakmai kihívást jelentett a költségvetési szervből részvénytársasággá alakítás munkájában való részvétel, és hogy hosszú éveken keresztül ezeknek az általam sokra becsült embereknek a munkáját segíthettem.
Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy az állami költségvetés egyik fejezetéből azért lett önálló részvénytársaság, mert az Alkotmánybíróság döntése alapján úgy - a kormány felügyelete alatt - nem volt biztosított a hírügynökség függetlensége. Csak 15 nap és 18 év választotta volna el az 1997. július 15.-i társasági formában való létrehozástól.
A beidézett Wikipédia szócikk eléggé elnagyolt, és úgy tűnik évek óta nem követi az eseményeket. Legfeljebb annyiban, több helyen megjegyzi a tartalom elavult, valaki segítsen már és frissítse azt.
Javaslatom a kiindulópontra: Ma is szükség van egy független hírügynökségre Magyarországon.
Azt azért lehetett sejteni, amikor a közmédia szinte valamennyi munkatársát, vagyonát, jogosultságait, infrastruktúráját áthelyezték a Mohamed koporsójaként ég és föld között lebegő, se társasági jogi, se költségvetési szervi szempontból nem létező MTVA-hoz, hogy ezzel egy működésképtelen gazdasági munkamegosztást hoztak létre. Az MTVA-t túl nagyra pumpálták fel ahhoz, hogy azonnali késztetést érezzen az egész közmédiára való rátelepedésre. Eredetileg ez egy giga-kiszervezésnek indult, a módosult jogszabályok alapján a közmédia részvénytársaságoknak kellett volna az MTVA feladatait meghatározni, megrendelni a híreket és a műsorokat. Az MTVA-ban a kezdetektől fogva ennél nagyobb ambíciók ébredtek.
Értelmezésem szerint egy lépésben nem merték a közmédiát megszüntetni. Néhány évig tartott egy köztes állapot, ahol az egyes közmédia részvénytársaságok nagyságrendjét az az üzemszervezési alapelv határozta meg, jaj, csak ne legyen bennük Üzemi Tanács. 50 fős létszám felett ugyanis ezt kötelező lett volna választani. Ilyen üzemszervezési alapelv persze kis hazánkon kívül a világon sehol nincsen. De az áthelyezések során sem kaptak információt a munkatársak arról, miért is lesz jobb, hatékonyabb az új szervezeti/működési forma.
Az átszervezés "megalapozottságára" egy példa: az egyik kiszervezéskor Gazsó L. Ferenc átszervezési díszpinty az összehívott dolgozókkal közölte az átszervezés tényét, majd felkért mindannyiunkat, örüljünk, hogy van munkahelyünk, felszólított, menjünk szépen oda vissza, és előbb-utóbb kitalálják, mit is kezdjenek ezzel az újabb átszervezéssel. Azaz fogalmuk nem volt mi az észszerű indoklása, mi a magyarázata annak amit velünk művelnek, és arról sem, mit akarnak ezzel a helyzettel kezdeni.
Majd egybezaccolták a már csak formálisan működő közmédia részvénytársaságokat, némi racionalizálási magyarázattal. Ne legyen kétségünk, a Nagy Gömböc (MTVA) a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.-t is lenyeli idővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése