Olvasnivaló! Kornis Mihály oldaláról
"Kinyitod a postaládát, és megint ott van benne egy olyan. Feladó: Magyarország Kormánya. Nem adják fel, szórják rendületlenül. Nem igazán tudod, miért, de felbontod, elolvasod. Brüsszel – Soros – migráns – határvédelem – kerítés – megvédjük – mi, magyarok… már megint. Még mindig. Legyintesz. Ki a francot érdekel? Kit érdekel, hová vezet, ha a csapból is gyűlölet, vád és hazugság folyik?
Elzárod a csapot: megfogadod, hogy a következő levelüket már nem olvasod el, úgy vágod a kukába, ahogy van, és igen, legközelebb már tényleg elmész szavazni.
Aztán eszedbe jut a szomszéd bácsi, az egyetlen nyolcvanöt év fölötti ismerősöd. Azt mondta, nem látod. Azaz megkérdezte, nem látod–e, és te visszakérdeztél, hogy na de mit? Akkor is így kezdődött, és én láttam, felelte nagyon halkan. Láttam a gúnyrajzokat, láttam a falfirkákat, láttam az egyre tartózkodóbb, aztán egyre haragosabb arcokat mindenhol, az utcán, a boltban, a parkban, a cukrászdában. Gyerek voltam, de láttam.
Emlékszem. Emlékszem, hogy valakikről előbb úgy beszéltek, hogy „ők tehetnek róla”, aztán úgy, hogy „azok tehetnek mindenről”, és aztán a szomszédból eltűnt néhány család. Mindenki, a déditől a terhes fiatalasszonyig, és velük a gyerekek is.
Láttam a kormányzó urat a fehér lovon, láttam a híradásban a karlendítő üdvözleteket, láttam a zászlókat, hallottam az üdvrivalgást, aztán később a robbanásokat, és a pincében mindenki egyformán félt, a méltóságosék is meg a cselédek is.
Emlékszem, hogy nem csak „őket”, nem csak „azokat” vitték, hanem vitték a mieinket is, vitték védeni a hazát, a dicsőséget, és mifelénk nem jött vissza senki, sem a szomszéd családokból, sem a rokonságból. Másoknál szerencsésebben alakult, ott visszatértek néhányan, volt aki kopaszon és tífuszosan, volt aki amputált lábbal. Kerítés mögül? Határról? Senki nem kérdezte, melyik honnan. Láttam.
Láttam diktátorokat és láttam megőrjített tömegeket, magukból kivetkőzött embereket, láttam, hogy hová vezet. Egy csepp félelem. Egy csepp gyűlölet. Egy csepp ígéret. Aztán még egy csepp. És még egy… és még egy…
Így kezdődött. Mindig így kezdődik.
Goitein Vera"
via kolozsváros, ma
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése