2019. március 31., vasárnap

Mi magyar jöttmentek


Most éppen Venezuelából jönnek, már ezren vannak! Nagyon helyes, ha a magyar állam is segít a menekülteken a rászorulókon, de akkor mire való volt és van ez a kormányzati pénzből finanszírozott, kormányzati propagandaeszközökkel támogatott menekültellenes hangulatkeltés. Mit hangulatkeltés? Gyűlöletkampány. Azokat a tíz- és tízmilliárdokat sokkal hasznosabban és méltányosabban lehetett volna elkölteni! Hány és hány rászorulton lehetett volna ebből a pénzből segíteni.
Fábri Péter MI MAGYAR JÖTTMENTEK
/.../
Mi magyarok, jöttmentek vagyunk. Ki Galíciából jött, ki Etelközből. Hogy ki honnan jött, az jószerivel attól függ, hogy ki meddig megy vissza az időben: nagyanyjáig, ükapjáig, ükanyjának ükapjáig.
Jönni mindannyian jöttünk valahonnan. Ami a menést illeti: ki tudja.
Bartók mindenesetre elment, Szentgyörgyi Albert is elment. Neumann János Molnár Ferenc és Márai Sándor is elment.
Az őseik jöttek, ők mentek.
Elment Ligeti is, Kurtág is. Zeneszerzők, tudósok, írók, orvosok, mérnökök. A magyar jöttmentek.
Mi, magyar kunok például jöttmentek vagyunk.
Az én kun őseim valahonnan Ázsiából jöttek valamikor a középkorban. Ma már nem beszélünk kunul, csak magyarul.
Mert itt maradtak és ha ma egy grafikus meg akar rajzolni egy ősmagyar arcot, nagy valószínűséggel mellétrafál és a kunok közül választ modellt.
Mi, magyar zsidók, jöttmentek vagyunk. Az én zsidó őseim például valószínűleg többfelől jöttek, éppenséggel Galíciából is, mert askenázi őseim is voltak, de Spanyolországból is, mert voltak szefárd őseim is.
Jut is eszembe Spanyolországról: Amerika felfedezése után Spanyolország a világ leggazdagabb országa lehetett volna.
Csakhogy az iparát és kereskedelmét nem fejlesztő Spanyolország aranya a szorgos hollandokhoz vándorolt.
Akik mellesleg befogadták a Spanyolországból elűzött zsidókat is és velük együtt gazdagodtak meg.
Mi magyar besenyők, jöttmentek vagyunk. Mára elfelejtett nevű ellenségeink addig üldöztek minket, amíg ki nem rekesztettek ázsiai otthonunkból és el nem vergődtünk ide a Duna-Tisza közére.
Aztán itt maradtunk és ma már nem beszélünk besenyőül, csak magyarul. Olyannyira, hogy adtunk egy nagy magyar költőt is a magyar irodalomnak: Csoóri Sándort, aki már annyira magyarnak érzi magát, hogy másokat nem is néz jó szemmel ebben a nyelvi és kulturális közösségben.
Mi magyar cigányok, jöttmentek vagyunk. Idejöttünk és annyira megtetszett nekünk ez a szép ország az ő szomorú dalaival, hogy muzsikusaink közül a legtöbben el is felejtették a régi cigány dalokat és magyar dalokat játszottak helyette.
Jöttünk és hoztunk egy Biharit, egy Lavottát, egy Déki Lakatos Sándort. Hoztunk költőket is, Choli Daróczi Józsefet, Bari Károlyt; hoztunk mesemondót: Lakatos Menyhértet.
Nagyon sok ház áll ebben az országban, amelynek a falát mi húztuk föl. Szeretnénk, ha ez az ország is szeretne minket annyira, mint mi őt. Hiszen közülünk is legtöbben már csak magyarul tudnak.
Mi magyar németek, jöttmentek vagyunk. Úgy megszerettük ezeket a derék magyarokat, hogy mi adtuk a magyar nyelvnek (és a magyar iparosoknak) a szerszámok egész sorát.
Mi hoztuk a sperhaknit, a dűznit, a bűnés kalapácsot, mi építettük a gangokat és mára úgy elmagyarosodtunk, hogy már a saját szavunkat sem értjük. Meg tudja még mondani valaki, mi is volt az a ringlispíl?
Mi magyar szerbek, mi magyar szlovákok, mi magyar szlávok: jöttmentek vagyunk.
Idejöttünk Mária Terézia hívására, amikor itt állt az ország üresen, és nem volt dolgos kéz, a törökök elvonulása után. Annyira szépnek láttuk ezt az országot, hogy egyikünk, bizonyos Petrovics Sándor, meg is írta itt nekünk a legszebb magyar verseket.
Persze ő csak amolyan hígmagyar volt, mondta egy Németh nevű magyar száz évvel később, akinek valahogy nem jutott eszébe, hogy ezzel az ő nevével talán ő sem kunoktól vagy besenyőktől származik.
Sebaj, Petrovics Sándorral együtt mi is úgy gondoljuk: „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám / Az öt világrész nagy területén”.
Mi magyar románok, jöttmentek vagyunk. Mi is szeretjük a magyar nyelvet, ezért aztán hagytunk itt egy József Attilát, igaz, őbeléje kun vér is vegyült.
Mi magyar horvátok, jöttmentek vagyunk. Jött ide velünk egy bizonyos család: a Zrínyiek.
Nagy mehetnékjükben az egyik Szigetvárat védte a töröktől, a másik az egész Délvidéket, de olyan is akadt, akinek fejét vették, mert nagyon magyarkodott.
Mi magyar szlovének, mi magyarlengyelek, mi magyar ukránok…
Folytathatnám.
A kínaiakkal és az angolokkal, a franciákkal és az olaszokkal,
akik itt élnek és szeretik ezt az országot.
Akik segítenek szebbé és gazdagabbá tenni. Akiknek a gyerekei már magyariskolába járnak.
Jöjjetek hát, magyarok!
És ha menni akartok, menjetek! Járjatok-keljetek,
Jöjjetek-menjetek, büszkén és szabadon, ahogyan szabad emberekhez, büszke jöttmentekhez illik, Galíciától Mátyásföldig."

  • Echter István Nyáry Krisztián 

    Mentő kérdés pótvizsgázók számára:


    Ha egy ország lakossága 1720-ban 3,2 millió fő volt, és ennek mintegy fele volt etnikailag magyarnak tekinthető, majd az állam által szervezett és spontán bevándorlásnak köszönhetően a népesség 
    1780-ra 9,2 millióra nőtt, és a következő száz évben újabb 
    4-5 millió ember vándorolt be külföldről, akkor 2017-ben a lakosság hány százaléka minősül etnikailag homogénnek? 
    (Függvénytábla, történelmi atlasz használható. Végszükség esetén idézd fel déd -, és nagyszüleid vezetéknevét!) 

    Maximális pontszám: 10
  • Echter István Konok Péter 

    Sorolom itt magamban én is a nagyszüleim nevét (meghaltak már régen, volt, akit nem is ismertem, volt, akit alig), Konok (jó, ez húzós, lehet találgatni), Wágner, Tannenbaum, meg Czillei (ez utóbbi régi magyar család is lehetne akár, de s
    tájer-bosnyák eredetű, még a 14. században kapaszkodtak fel, hogy aztán máig rossz sajtójuk legyen, mert elvéreztek a - kun? román? szerb? - Hunyadiakkal szemben); hát nem vagyok egy etnikus homogéniusz, egy echte, virtigli hungarus, ráadásul nacionalista sem voltam soha, rühellem a magyarkodást (minden nemzetkedést rühellek) - de mégis, van egy olyan gyanúm, hogy több eldugott sarkát ismerem ennek az országnak, többet tudok a történelméről, a néprajzáról, a kultúrájáról és a nyelvéről, sőt: jobban is beszélem a nyelvét, mint az etnikai homogenitásról hablatyoló főmagyarok, akik még ahhoz is gyávák, hogy kimondják, pacekba, ugye, igaz magyarul: "faji tisztaság", mert hát akkor nagyon kilógna a lóláb, vagy nem is a lóláb, inkább a csizma, aztán lehetne magyarázkodni, hogy jaj, kérem, ez is csak hagyományőrzés, mint egy kitörésnapi vidám kamerád-kirándulás."
    2
  • Echter István "...Anyám kún volt, az apám félig székely,
    félig román, vagy tán egészen az.
    Anyám szájából édes volt az étel,

    apám szájából szép volt az igaz...."

    "...Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
    török, tatár, tót, román kavarog
    e szívben, mely e multnak már adósa
    szelíd jövővel - mai magyarok!..."
    József Attila - Dunánál (részletek)
    https://www.youtube.com/watch?v=1kVE99UNGIc
  • Echter István Néhány nappal ezelőtt idéztem Bruck András két évvel ezelőtti írását - "Venezuela (Magyarország) öngyilkossága" címen, persze, hogy elkél a segítség az onnan menekülteknek, soha nem jussunk odáig, mint ők!
    https://www.facebook.com/echter.istvan/posts/10205421471811536

Echter István
Venezuela ürügyén Bruck András két évvel ezelőtti írásai. Miért nem lehetett ezt az őrületet már megállítani nálunk? Vagy már nem is lehet?
Bruck András . Venezuela (Magyarország) öngyilkossága (2017. február)
Orbán megint értékelt.
Hány éve már, hogy ezt hallgatjuk. Ezeket a rettenetes szövegeket, ezt a rettenetes embert.
Miközben ma este felvételről belehallgattam a beszédébe, ha az ilyesmit egyáltalán lehet, szabad beszédnek nevezni, felvillant bennem Joel D. Hirst író - talán venezuelai gyökerekkel - csupán egy évvel ezelőtti írása. Mástól hallani mások bajáról, egyszerűbbé teszi, hogy lássuk a magunkét. Megkerestem hát, és belőle pár sort, amely most már nekünk is olyan tragikusan ismerős lehet, sietve lefordítottam.
A címe: Venezuela öngyilkossága.
„Soha nem gondoltam volna, hogy tanúja leszek egy ország, egy civilizáció lassú öngyilkosságának. Gondolom más sem.
Hadd mondjam el, nincs benne semmi hősies.
…..
Figyelem egy nemzet öngyilkosságát, és már tudom, hogyan történik. Venezuela lassan és nagyon is nyilvánosan haldoklik; a haldoklása több mint tizenöt évet fog át. Nem gyakori, hogy végignézheted, ahogy egy ország megöli magát.
Nem, a nemzeti öngyilkosság sokkal hosszabb folyamat, nem valamely adott pillanat terméke. Ehelyett egyik rossz gondolat a másikon, a másikon, a másikon, a másikon, a másikon, és a kerekek, amelyek mozgatják az országot, kezdenek egyre lassabban őrölni; már rozsda borítja az egykor fényes homlokzatokat. Forradalom – hideg és mérges. A gyűlölet mint politikai stratégia. A törvény megosztásra és legyőzésre való. A rendelet büntetésre. A választás a diktatúra bebetonozására. A korrupcióban cseppenként vérzik el az élet, megtöltve az egymást követő hivatalnokok vödreit, akik mindig újratermelődnek, még mielőtt elpusztulhatnának. Ez az, ami olyan figyelemreméltó nekem Venezuelában.”


Miklós Kovács A költőóriás talán legnagyobb költeménye - a bizonytalandágot csak az okozza, jogy sok hatalmas költeménye volt/van...
xx

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése