Biztonsági szolgálatban

M. László gimnáziumi történelemtanár

5 perc terror 
2017. december 2-án kb. 21.45-kor a parkolóházból a Gozsdu-udvaron keresztül mentem hazafelé. Kezemben egy üres autó ablakmosós flakon. Egy biztonsági őr jött hozzám és „Menjél kifelé!” felszólításokkal visszafelé lökdösött. Vagyis a bérelt parkolóhelyemről a lakásomba menet szabad mozgásomban korlátozott, lökdösött, folyamatosan tegezett egy biztonsági őr. Arra gondoltam, félreérti a helyzetet, megmutattam neki, hogy a nálam levő műanyag ablakmosó folyadékot tartalmazott. Erre nem reagált. Amikor azt mondtam, hívja oda a felettesét, azt állította, ő a főnök. Amikor a tulajdonost kértem, közölte ő a tulaj. Hiába mondtam, hogy hívjunk rendőrt. Csak többszöri hangos felszólításra, vette le rólam a kezét. Többszöri felszólításomra tegeződésből a „Menjük kifelé!” felszólításra váltott. Így haladtunk a Dob utca felé. Később kevéssé hallhatóan tegezve, vállalhatatlan stílusban szólt hozzám. A járókelők, a többi biztonsági őr semmit sem tett.


Kedves Laci!

Együtt érzek veled, nagyon megalázó tud egy ilyen helyzet lenni, az ember egy pillanatra úgy érzi, elvesztette az emberi méltóságát, nem számít ki ő és az sem, hogy éppen mit mond vagy tesz.

Tudom, nem értesz félre, nem mentegetni akarom ezt az embert, de az eset apropóján hadd írjam le tűnődésemet.

Én régóta gondolkodok, milyen emberré formálja a biztonsági őröket a szolgálatuk? Hogyan érhetik el, ne ürüljenek ki teljesen gondolatilag is, emberileg is. A legkülönfélébbekkel találkoztam, volt kedves, segítőkész, informatív, és volt hihetetlenül goromba pokróc, akihez nem lehetett hozzászólni, aki az adott boltnak se volt hajlandó segíteni, még nyilvánvaló probléma láttán sem.

Nem tudom mennyire volt természetes folyamat a biztonsági őri munkakör ilyen hihetetlen elterjedése, mennyiben a társadalom, a közállapotok tehetnek róla, vagy mennyire segítették elő a háttérből szükségességük megértetését. És ezek után milyen meglepetéseket tartogathat számunkra az a háttér, ahol felkészítik őket a szolgálatra?!

Egyben biztos vagyok, nincs egészséges hatással az ember mentális állapotára, ha nyolc vagy tizenkét órán keresztül mered a levegőbe, és várja történik-e valami. Gondolom, mint tanárember, te pontosabb értékelést tudsz adni ennek a helyzetnek a személyiségfejlődésre vagy inkább visszafejlődésre gyakorolt hatásáról.

Üdvözlettel

István