Gábor György - "Olvasom, hogy a Fidelitas aktivistái Azbej Tristánnak, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárnak, Böröcz Lászlónak, a Fidelitas elnökének és Ifj. Lomnici Zoltánnak, a CÖF szóvivőjének gyújtó hangú beszédét követően fáklyás megemlékezést tartottak az üldözött keresztényekért.
Ezt nagyon helyesen tették, ezzel én a legmesszebbmenőkig egyetértek!
Mindössze az alábbiakat szeretném kérdezni:
1. A sok-sok lobogó fáklyából hány világított a Magyarországon üldözött keresztényekért, például a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségért, amelynek egyházi státuszát visszamenőleges hatállyal szűntette meg a miniszterelnök személyes frusztrációját és aljas bosszúját gerinctelen cselédek módjára kiszolgáló Fidesz-KDNP kormánykoalíció, s amely közösséget a regnáló hatalom folyamatosan próbálja anyagilag és erkölcsileg ellehetetleníteni.
2. Hány fáklya lobbant fel a Fidesz-KDNP koalíció legnagyobb barátainál üldözött keresztényekért? Például a testvéri és baráti Oroszországban üldözött keresztényekért, mindazokért, akik Putyin legfőbb ideológiai bázisán, az orosz pravoszláv egyházon, mint egyfajta államvalláson kívül merészelik keresni Jézus Krisztust, s akik a 2016-os „antiterrorista törvénycsomag” (Jarovaja-csomag) következtében keresztényekként váltak üldözöttekké: így például az oroszországi protestánsokért, az Oroszországi Evangéliumi Keresztények Egyesült Uniójáért, az orosz baptistákért stb., mindazokért, akiknek vallási közösségét betiltották, központjukat bezáratták, s folyamatos üldözésnek és vegzálásnak vannak kitéve. Mindazokért, akik mellett a Commission on International Religious Freedom rendre megszólal, s akik miatt a szervezet elnöke, Thomas J. Reese jezsuita szerzetes az oroszországi vallási közösségek elnyomásáról beszélt. És hány fáklya lobbant fel egy másik nagy barátunknál, a törököknél üldözött és állandó atrocitásoknak kitett keresztényekért? A Törökországban meggyilkolt keresztény újságírókért, katolikus papokért (Hrant Dink, örmény újságíró, Andrea Santoro, olasz pap), a protestáns hitre tért és ugyancsak meggyilkolt törökökért, a merényletben elpusztított német protestáns lelkészért, a szintén meggyilkolt Luigi Padoveséért, a Szentszék anatóliai apostoli vikáriusáért, vagy azokért a mindennapos diszkriminációkért, amelyekből nap mint nap kijut a törökországi keresztényeknek, akik nem kaphatják meg azokat az állásokat (egyetemek, bíróságok, sajtó, hadsereg etc.), amelyek kizárólag a muszlim lakosságnak járnak? És még mindig a nagy barátoknál és „rokonoknál” (Orbán Viktor) tartva, vagyis Azerbajdzsánnál elidőzve, hány fáklya világított azért az örmény keresztényért, akivel Magyarországon végzett egy azeri baltás kéz, majd az utolsó gyilkost – jó példát statuálva – miniszterelnöki utasításra, s feltételezhetően sok-sok korpa ellenében kiadták Azerbajdzsánnak, ahol az aljas gyilkos azonmód nemzeti hőssé magasztosult, s páratlan katonai karriert futott be, mintegy példa értékű kereszténygyilkolását premizálandó? És hány fáklya égett azokért az örmény keresztényekért, akiknek 700-1000 éves páratlan műemlékeiket, templomaikat és temetőiket az azeri barátaink vagy lerombolják, vagy mecsetté és raktárrá alakítják át? Az UNESCO védelme alatt álló dzsulfai középkori örmény temető helyén ma az azeri rokonaink lőteret létesítettek.
3. És végül – kellő tisztelettel és nagyrabecsüléssel – azután érdeklődnék, hogy hány fáklya világította be a tiszta szándékú Fidelitas-aktivisták orcáját, mintegy szimbolikusan osztozva azoknak a keresztény kisgyermekeknek a sorsában, akik az egyik legaljasabb és legvisszataszítóbb bűncselekménynek lettek áldozatai: azokra a védtelen, kiszolgáltatott, s mentálisan talán egy egész életre megnyomorított gyermekekre gondolok, akikkel szemben „keresztény” papok követtek el szexuális bűncselekményeket, s amelyeket aztán más egyházi elöljárók igyekeztek eltussolni. Hogy mindjárt a legújabbra utaljak, a tegnapi nap hírére, amellyel teli van a világsajtó, s amely éppen most Ausztráliából érkezett. Egy erre a célra felállított vizsgálóbizottság közleményéről van szó, amely az egyházon belüli szexuális visszaéléseket vette számba és vizsgálta, s amelynek eredményét látva Denis Hart melbourne-i érsek, az ausztrál püspöki kar elnöke már „feltétlen bocsánatkérést” emlegetett, továbbá amelynek megismerése után Hans Zollner jezsuita szerzetes, a gyermekek védelmével foglalkozó pápai bizottság nevében a Vatikáni Rádiónak azt nyilatkozta, hogy a történtek „elborzasztóak”, majd így folytatta: „A számok óriásiak. A visszaélések áldozatai megtalálhatók az állami intézményekben, a sport területén, a hadseregben, az összes vallási felekezetben és egyházi intézményben, amelyeket a bizottság vizsgált. Látható, hogy mennyire elterjedt ez a fajta visszaélés a társadalomban, sokkal nagyobb mértékben, mint amennyire beismerik", s különösen megdöbbentőnek nevezte az egyházi intézményekben elkövetett visszaéléseket, amelyek száma értékelése szerint "aránytalanul magas".
Szóval, ha a fent említett áldozatokért, szenvedőkért és megalázottakért is égtek a fáklyák, akkor a Fidelitas kiválóan teljesített. Ám ha mégsem, akkor a Fidelitas aktivistáit legfeljebb azokhoz a komszomolistákhoz és komszomolkákhoz tudom hasonlítani, akik ócska önérdekből és karriervágyból dörgölőztek, és próbáltak megfelelni a pártnak és a vezető géniusznak."
Megjegyzem a 3. ponthoz, úgy tűnik a magyarországi Katolikus Egyház ezt a szembenézést még nem végezte el.
VálaszTörlésÚjkori keresztényüldözés
VálaszTörlésA Fidesz megint bizonyítja régi gyakorlatát, azzal vádol másokat, amit éppen ő követ el. Most éppen a keresztényüldözés problémáját hangsúlyozza.
Én persze nem arra a keresztényüldözésre gondolok, amikor komoly, elismert, tiszteletre méltó vallási közösségeket "kegyházakká" minősítettek, akiknek egyházi státuszuk léte vagy nem léte a fideszes országgyűlés kegyétől függ, és akiket azért nevezek "kegyházaknak" mert nem tiltakoztak ez ellen az eljárás ellen, megalkuvóan tudomásul vették azt. Ezzel persze a vallásszabadságot és az egyesülési szabadságot is megsértette a Fidesz. Kaptak ők is egy "orbán-csavart", ami után már nem lehet ugyanazzal a töretlen hittel és tiszta lelkiismerettel kiállni a hívek elé, csak olyan bicegősen.
Nem is Iványi Gábor egyházára az Evangélikus Testvérközösségre gondolok, amelyet fenti trükkel kizártak az államilag elismert egyházak közül. Hiszen itt sem történt más, mint Soros György esetében. Orbán Viktornak kínos az emlékezés azokra az időkre, amikor benne, mint pályakezdő politikai szereplőben bíztak, segítették és valószínűleg emlékeznek még akkori esendőségére, arra milyennek is mutatta magát akkoriban. Ők az orbáni lelkiismeretfoszlányok elöli menekülés sodrásába kerültek, ezért üldözi őket, ezért tör a megsemmisítésükre.
Nem, én azokra a hívekre gondolok, akiknek először a hitét próbálják kiforgatni, elveszik tőlük a szeretethez, az emberséghez, az irgalomhoz, a könyörülethez, az embertársunk iránti szolidaritáshoz, megértéshez való jogukat. Majd, amikor már rezzenéstelen arccal veszik tudomásul ezen örök emberi tartalmak hiányát, akkor kiforgatják őket saját magukból is.
Mi ez, ha nem keresztényüldözés?!