2017. december 23., szombat

Ne ebben legyenek következetesek!

Találtam, dühítő! Ezt csinálják azóta is, hogy kiadták a jelszót: "Hajléktalanok, menjetek haza!"

"Hát ez. HÁT EZ!!!!! Ilyen nincs a földön.
Idén karácsonykor valami igazán jót akartam csinálni. Segíteni több száz, vagy akár több ezer embernek, ha még csak egy kis ideig is, de legalább segíteni nekik, karácsony idején.
Mivel ételkiszállító cégem van és rendelkezésemre áll egy egész konyha, így adta magát, hogy idén karácsonykor bizony étel osztást fogok szervezni valamelyik nagyobb budapesti téren az arra rászorulóknak.
Megszületett a döntés és elkezdtük szervezni az ételosztást. Mindenki tette a dolgát, beszereztünk mindent ami szükséges, hogy ez megvalósulhasson. A konyhával lebeszéltük, hogy milyen levest fogunk adni milyen főétellel, már az alapanyagokat is megrendeltük, így hát nem maradt más hátra, mint területfoglalási engedélyt kérnünk.
Bemegyek az önkormányzathoz a szükséges papírokért és itt valami olyan történt, amit egészen egyszerűen még most sem vagyok képes feldolgozni.
Kitöltöm a területfoglalási engedélyhez szükséges igénylőlapot, befizetem hozzá az illetéket is és beadom a papírokat az ablakon, mire a nő megkérdezi, mihez szeretnék engedélyt kérni? Mondom ételt szeretnénk osztani, erre a nő a következőket mondja.
„FIATALEMBER. NEM FOG ÉTELOSZTÁSHOZ ENGEDÉLYT KAPNI JOBB HA ELŐRE SZÓLOK, MERT A KORMÁNY NEM AKARJA, HOGY AZ EMBEREK ANNYI SZEGÉNY EMBERT LÁSSANAK AZ UTCÁN EGY HELYEN”
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Azt a BDSKRVSTNT.
- Ez most valami vicc vagy teljesen komoly? Kérdezem a nőt.
- Ezt kaptuk utasításba. Nem adhatunk ki engedélyt ételosztáshoz köztereken.
Itt azért kellett pár perc amíg magamhoz térek, de tovább kérdezek.
- Minden feltételnek és előírásnak megfelelünk. Mi alapján fogják elutasítani a kérelmünket?
- Nem utasítják el fiatalember, hanem elnapolják a döntést határozatlan ideig.
Tehát hadd összegezzem. Az önkormányzat nem ad területfoglalási engedélyt karitatív ételosztáshoz még akkor sem, ha minden feltételnek, szabályozásnak, és előírásnak megfelelünk, mert a kormány nem akarja, hogy az emberek annyi szegény embert lássanak az utcákon.
És itt padló és azt mondom, ilyen ország pedig nincs.
Magyarországon az egészséges demokrácia több sebből vérzik és a döntések, amik az elmúlt években születtek erősen megkérdőjelezhetőek, ezzel mindenki tisztába lehet, akik csak minimálisan követik a híreket, BBC normatívákat a közmédiában már meg sem említem.
Na de hogy intézményes keretek között akadályozzák meg az elesettek és a rászorultak megsegítését azok számára, akik ha csak egy kicsit is, akár csak egy tál meleg étellel is, de segíteni szeretnének azokon akinek ez igen is sokat jelentene, na az már tényleg kurvára túl megy minden határon.
Én ezt egyszerűen még most sem hiszem el, hogy ez megtörténhet. Nem csak Európa közepén, hanem bárhol máshol a világon!
forrás : Gábor Vizi"


innen:   https://www.facebook.com/photo.php?fbid=750147611745945&set=a.614180855342622.1073741835.100002521401659&type=3

1 megjegyzés:

  1. Barbara Karácsony előtti aggodalmai nagyon e bejegyzéshez illenek:

    Barbara Kaczvinszky

    "Komoly gondban vagyok. Sokan tudják rólam, hogy sok éve járom az utcákat, tereket. Főleg a hideg éjszakákon mászkálok szatyrokkal. Az sem titok, hogy a szatyrokban műanyag palackokban forró tea, szendvicsek, takarók, néha vitaminok, recept nélkül kapható fájdalomcsillapítók, vagy éppen könyvek lapulnak fedél nélküli embertársaimnak. Pár napja azonban hülye rémálmaim vannak. Például mi lesz, ha mondjuk idén karácsonykor lemegyek a Deák térre, és viszek a család bejglijéből a hajléktalanoknak?
    Mert azzal már megküzdöttem, hogy idiótának címkéznek fel egyesek ezért a tevékenységemért, de azzal még fogalmam sincs, hogyan birkóznék meg, ha történetesen előállítanának illetéktelen, illegális(?) ételosztásért. Vizuális típus vagyok, szóval látom magam előtt a jelenetet, amint kínálgatom az anyu bejgliét a metró kijárata mellett vacogó otthontalanoknak, ne adj Isten, még le is ülök melléjük beszélgetni, és lecsap rám a hatóság Szenteste. A teát és a bejglit elkobozzák, én mutatom a papírjaim, és hebegek valamit. Például hogy visszaeső, illetéktelen teafőző vagyok, és anyukám bejglijében azért sok a mák, mert mi úgy szeretjük. És nekem már a nagymamám is visszaeső ételosztó volt, mert amikor a falujukból deportálták a zsidó barátait, terhesen is szaladt a szekér után, hogy kenyeret vigyen nekik. Meg is kapta a magáét. Az idegen csendőrök úgy arrébb lökték, mint a pinty. Az anyukám is legalább olyan lázadozó volt, mint a nagyi, mert mikor a cukorbeteg néni összeesett az utcánkban, és az arra járók csak legyintgettek, hogy szaga van és részeg, akkor a munkából hazajövő anyu rögtön látta, hogy bekómált, és szaladt a cukros vízért.
    Törvénytisztelő állampolgár vagyok, de ha a törvények felrúgják az emberséget, akkor nem tehetek mást, törvényszegő leszek. Senki nem tilthatja meg nekem, hogy szóval, tettel, forró teával melegítsem a lelkeket.
    Barb"

    VálaszTörlés