Jó néhány évvel ezelőtt az egyik józsefvárosi intézmény vezetőjének - egy csinos fiatal lánynak - az arcát marta meg a saját kutyája, mert megijedt a ház körül dúló petárdázástól.
Időnként látni "bátor" petárdázókat, amint kihajítják az ablakon a petárdát, aztán gyorsan elbújnak a függöny mögé, vagy olyat aki képtelen megérteni, hogy a Rózsák terén végképp nem kellene petárdázni, mert a szívbetegek osztálya pont a tér felőli oldalon van.
Láttam a Blaha Lujza téri aluljáróban Szilveszter éjjelén kettős sorban felállni valami gazember társaságot, csak közöttük lehetett elmenni, és minden elhaladó lábához petárdát vágtak. Hasonlóan emelkedett "szórakozásnak" voltam tanúja a Móricz Zsigmond téren, itt egy kis szünet volt a járókelők között, az egyik garázda elunta magát, hogy nincs mit csinálni, és a cimborája kapucnijába dobta a petárdát. Mondjuk, helyettem is elverte az idiótáját.
Évek óta nem sétálok Szilveszter éjjelén a városban, napközben se nagyon, semmi szükségem rá, hogy szétbombázzák a lelki békémet.
Még gyerekkoromban olvastam egy könyvet (Thomas Mayne Reid A fehér törzsfőnök), Mexikóban játszódott, abban volt egy megjegyzés: - "Hanyatló nép az, amelyik a tűzijátékot kedveli." Nekem ennyi egy életre elég volt tűzijátékból és kapcsolt részeiből, de nem is tudtam felfedezni a nyilvános pénzégetés és a robbantgatás mi öröm lehet benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése