2018. február 12., hétfő

A kéretlen értékelő

A napokban újra évet értékel Orbán. Ezt amerikai mintára annak idején ő vezette be Magyarországon, azt hívén ezzel azonnal az USA elnökeinek a magasságába emelkedik, vagy legalábbis partnernek tekintik a tengerentúlon. Látjuk, mi valósult meg ebből, senki sem kíváncsi erre a politikai giccsel házaló, demagóg, populista figurára.
"Fogták szelíd kezekkel."
"Mondjátok csak, tudtátok, hogy az algíri bejnek egy óriási bibircsók van az orra alatt?"
"Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim?....A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…"
Ady Endre - Menjünk vissza Ázsiába (részlet)

-.-

Évértékelő, csak úgy emlékezetből:

"Tisztelt Malgácok, Kedves Cöföltjeim!


Ismét eltelt egy sunya. Morvás egy sunya volt, de mi, malgácok már szenyáltunk ennél lantásabb dönyét is, amikor mörgött a pröde. Mert egy malgác mindig tudja, mi az a slancák. És ha kell, hát odabenyézünk, mert a benye nem lehet margonákban!

Malgácia bögéződik! De közben ne feledjük, hogy újra a sulgáz a manca. Sulgáznak, sőt, csovékolnak is, de mi ezt nem brugázzuk! Mi hiszünk a kermönce és a baktilás erejében, és nem kérünk a zargálásból! Még egyszer surmákolom: nem kérünk a zargálásból!

Csak azért is csökkentjük a cuncát, a cunca pancáját, és úgy dargáljuk a kalmáncok bölzsenyéjébe: nem leszünk csantra!

Malgácia bögéződik! De ne legyenek csolmáink: a borganátok fenik ránk a kölmét, mert a lancákok, ha tehették, mindig rábovedáltak a benyére! Ezek most is közénk borgálnának! Elkolmékolnák a cuncát, a cunca pancáját, de még a panca gónyéját is! Fölbárolnák a hönyécét, és lecsumáznák a loncát! Éppen ezért, kedves cöföltjeim, nekünk nem szabad murgázni! Meg fogjuk galmonázni a cuncacsökkentést és visszagöbézzük a rücskét. Ez az sunya a cuncaháború sunyája lesz! Nem engedjük átvanyákolni a benyét. Ahogy Cöfke, a nagy pargonác is mondta a sürge moncájánál: ha odaég a körmönc, a lohonca már roflik. Ezért kell nekünk összemenyészkedni, és ezért fogunk pomálni!

Hajrá Malgácia, hajrá malgácok!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése