Megkezdődött a választási kampány, hétfőn csöngettek nálam is aláírásgyűjtők. Értetlenségemre, mit is szeretnének, elmondták, ők bizony országgyűlési választásokra gyűjtik az aláírásokat. Azt láthatóan nehezen mondták el, egy képviselőjelölt érdekében járnak el. Eddig eljutottunk, de azt már harapófogóval sem lehetett kihúzni belőlük, vajon a "képviselő" szónak mi lehet a jelentése. Kell-e hogy legyen személyes mondanivalója, programja, üzenete, moralitása, ismerje-e egy közösség problémáit, megértse és tudja, hajlandó legyen azokat közvetíteni, azokért vagy legalább önmagáért kiállni? Felismeri-e a camus-i mondás szerint a születésekor a hátára pakolt batyukat, amelyeket élete során majd a többieknek át kell adnia?
Aztán kiderült, egyszerű házalók, ócskások, handlék, ószeresek ők, akik Józsefváros megalázásaként, szégyenünkre Hollik Istvánt akarják a nyakunkba sózni. Egy olyan figurát, akitől én még önálló gondolatot nem hallottam, kereszténydemokratának mondja magát, de minden esetben szolgaian és szöveghűen a fideszes párt- és propagandaközpont iránymutatásait mondta el. E politikai körben megszokott módon azt sem hallottam soha tőle, hogy kiállna Ferenc pápa emberséges nézetei mellett. Persze, ezt sem lehet megszokni!
A múlt héten éppen a Gulyás Gergely által kiadott útmutatást olvasta fel sajtótájékoztató gyanánt, még az sem zavarta, hogy az újságírók kórusban mondták: első pont, második pont - ahogy a Magyar Nemzet is közölte azokat.
A legelképesztőbb az egészben az volt, hogy a két fiatalembert mindez, illetve pontosabban mindennek a hiánya egyáltalán nem zavarta, nem is értették a kérdéseimet.
Annyit mondott az egyikük: "-Ezt akkor most nemként értékeljük."
És mentek tovább, csak az én fülemben visszhangzott: "Politikai robotot vegyenek! Politikai robotot vegyenek!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése