A merengők

2 évvel ezelőtti bejegyzésem:

"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;" (Vörösmarty Mihály - A merengőhöz)

Ráhelke az Operaház királyi páholyába vágyik svájci osztálytársaival, majd közpénzből saját lábára áll és nyilvánvaló mérhetetlen tapasztalat és tudás birtokában a Corvinus egyetemre menne tanítani. Viktorka a budai királyi várba vágyik, gondolom, onnan jobban látja a Felcsúti stadionkáját, körbenézve betonszarkofágjait a stadionok koszorúját és kisvasútját. Árpádka - hova máshova - a Szépművészeti Múzeumba vágyik ingyenes esküvőre, talán csak így érheti el, hogy egy köztiszteletben álló szaktekintély az esküvői tanúja legyen.

Régen a dzsentrik a saját családjuk vagyonát dorbézolták el passzióikra, vagy ha abból már nem futotta, akkor legalább váltókat hamisítottak, persze ezt is csak addig tehették, amíg rá nem vertek a kis kezükre.

Ezek az emberek - a hatalom közelébe vergődve - közpénzből űzik főúrinak gondolt passzióikat. A számlát mi álljuk, talán ezért gondolják, hogy bármit megtehetnek!