Cicámmal az ágyban

Cicámmal az ágyban

“Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról." /Pam Brown/

Cicámnak időnként József Attila verset kell mondani - “Mindnyájan alusztok időre, / enélkül én sem élhetek / Hogyan kapok így új erőre, / hogy dolgozhassam veletek?” Persze, nehogy megbántódjon, hiszen ő is olvassa a Facebookot, megismétlem, ez csak nagyon ritkán, néha fordul elő, akkor se viszi túlzásba.

Az az érdekes, bárhol bújik is el a lakásban, lehet már egy-két órája nem is látom, ha lefekszem aludni, pillanatokon belül ott terem. Persze, nem lehet csak úgy, cicacsalogatóan az ágyra ledőlni egy kis várható dögönyözésben bízva, az elalvási szándéknak véglegesnek és visszavonhatatlannak kell lenni. Nem tudom, hogy csinálja, de szólhat a rádió, vagy a televízió, ő csalhatatlanul tudja, eljött az ő pillanata. Megérzés, egyszerű cicaösztön, mondaná. Amíg fenn vagyok, előkelő távolságtartással van irányomban, naponta átéljük a “Lóci óriás lesz”-t. Az ágyon fekve végül is egy magasságba kerülünk. Aki látta már daliás termetemet, kérem ne nevessen, igenis magasabb vagyok a cicámnál.

11-12 Régebben persze nem telt el ennyi idő, ahogy behajtottam az ajtót, ő máris nagy lendülettel vágta kifele, mindig résen volt, úgy állt a küszöbön, mint egy pöttöm Csizmás Kandúr, amint éppen belöki a vadnyugati ivó ajtaját, nézett rám kackiásan, szemtelenül, pajkosan mosolyogva. Aztán persze előbb-utóbb tudomásul vette, hogy a cica éjszaka az előszobában alszik és lenyugodott ő is.

21-22 A külön alvásnak végül is egy fogfájás vetett végett. Addig csak arra kellett vigyáznom, ha félhét-félnyolc körül megébredtem, és még egy kicsit nyugodtan maradtam volna az ágyban, nehogy megmoccanjak, például ne nyújtsam ki a lábam, mert órák óta az ajtó előtt ülve azt felébredésnek vette, és szorgos kaparással jelezte, vége a lustálkodásnak, akkor ő már be is jönne. És nem nyugodott, amíg célját el nem érte.

A fogfájás nagyon kegyetlen volt, Algoflex Fortet szedtem, ami körülbelül hat órán keresztül hatott, utána egy pillanat alatt elmúlt a hatása, mintha semmit se vettem volna be. Rájöttem, a fájdalom a legjobb ébresztő! Valahogy úgy jött ki, fél 4-4 óra körül rohantam ki a szobából, amit nem lehetett másképp értelmezni, mint ebben az időpontban is fel lehet ébredni, minek arra még órákig várni. Így is történt, a fogfájás egyszer csak elmúlt, a korai ébresztés megmaradt. Addig-addig, míg nem láttam értelmét a további huzavonának, hogy lefekvés után pár órával már kelhessek is fel, a cica előtt kitárult a szobaajtó. Elmondhatja - nem csak ebben az esetben - kérem szépen, én mindent a magam erejéből értem el.

39-40 Nyílik a szobaajtó. Ezt imádom, és mindig ugyanúgy csinálja, először kicsit megböki, éppen csak résnyire, talán a kis feje férne be, az is félig, bekukkant, majd felágaskodik a két hátsó lábára és úgy nyitja meg az ajtót, no nem nagyon, csak éppen beférjen. Kicsit módosította a szabályt, szerinte, ahol a cica hasa befér, ott a cica is be tud menni.

Bent van a szobában, kicsit megáll, körülnéz. Neki nagyon kell vigyázni magára! Mit lehet azt tudni, nem támadt-e fel macskanyuvasztó kedvem, és nem ástam-e vizesárkot, kihegyezett cölöpökkel és kiéheztetett krokodilokkal a szobában. Megnyugtatóan meg kell győződnie arról, minden biztonságos-e.

59-60 Fenn van. Az ágy szélén szabadon kell hagyni egy cicasávot, ami nagyon praktikus, hiszen így ha éjszaka forgolódnék, kisebb az esélye, hogy leesek az ágyról. Igaz, én amilyen pózban lefekszem, abban szoktam felébredni, de hátha. Egyszer fordult elő, hogy az ágy széli billegésemből felébresztett az őrangyalom. De hát ez is egyszer volt, régen volt, tán igaz se volt.

Teljes hosszában kinyúlik, fejét az ágyhoz szorítja, két kis mellső mancsát felém nyújtja, elmond egy dorombolós jó éjszakát mesét, pár percig fekszik így, majd vándorútra indul rajtam.

Ha a hátamon fekszem, akkor vagy szinte belesüpped a takaróba, egészen közelről szuszog az arcomba, imádoló tekintettel néz rám, vagy egy rendíthetetlen szfinx nyugalmával ül, kis fejét diadalmasan jobbra-balra forgatja, rajta a fennsőbséges mosoly: - Legyőztem a Nagy Disznót!

Ha az oldalamon fekszem, akkor két kis mancsával átöleli a vállam, buksiját hozzászorítja, majd néhány perc után felül, megfordul, egy fiatal hölgyhöz azért elég illetlen mozdulattal a farkát felemeli, tág rálátást engedve ezzel az intim részekre, megmutatja, hol leszek én polgármester.

Nem sokkal később elindul a lábam felé, és vagy a térdhajlatomban bevackol magának, vagy a lábfejemhez bújik, netán a térdemhez. Ez utóbbit jól kitalálta, így ugyan van kontaktus közöttünk, de a kezemmel már nem érem el, és olyan remek anatómiai érzékkel rendelkezik, hogy rövid időn belül a bal lábam kezd elgémberedni. Megmoccanni nem nagyon merek, nehogy elijesszem, úgyse tart ez sokáig.

Megtanultam úgy aludni, hogy a karom mindig az arcom előtt van. Óvatosságból persze, de még soha meg sem kísérelt az arcomra lépni. A takaró viszont a legnagyobb hőségben is elhagyhatatlan, mert valami megmagyarázhatatlan oknál fogva az oldalamat dagasztani, dögönyözni, vagy a derekamról bátorugrást gyakorolni, kizárólag kinyújtott, tűhegyes karmokkal lehet. Nem panaszkodok, csak mondom.

Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Három éve nyáron nagyon fájt az egyik lábfejem, hetekig alig bírtam járni. Egyik este kértem, cicukám, gyógyítsd meg, légy szíves. Egy percen belül odaugrott és lelkesen elkezdte dagasztani/masszírozni a bokámat. Ilyet se addig, se azóta nem csinált. Igaz a jobb lábfejem gyengélkedett és a balt gyógyítgatta, de fontos a jó szándék, és a fájdalom is elmúlt hamarosan. Más alkalommal, körülbelül egy éve azzal jöttem haza, úgy fáj a hátam, mintha egy dárdát szúrtak volna át rajta és benne is felejtették volna. Különösebb meggyőződés nélkül kértem, hogy gyógyítgassa, gyorsan lefeküdtem, szinte azonnal jött, nekidőlt a hátamnak, pont ott, ahol a nagy érzés volt, és a fájdalom reggelre - lássatok csodát - elmúlt. Ezekkel a kérésekkel nagyon kell vigyázni, azóta se mertem újabb csodadoktorkodásra megkérni, hátha már elfogyott a muníció.

Általában egy negyedórát, félórát van így velem, aztán megy a dolgára. Talán csak meg akart vigasztalni, hogy egyedül maradtam.

xxxx