A tőle megszokott szerénységgel és visszafogottsággal mondta Orbán Viktor jónéhány évvel ezelőtt: "-Én született miniszterelnök vagyok!" Ez még első uralkodása vége felé hangzott el, amikor azt is elárulta, annyira megkedvelte ezt az elfoglaltságot, hogy nincs is kedve abbahagyni. Láthatjuk, hova sodor mindannyiunkat e kedvtelésével!
Vannak persze született hadvezérek, világhódítók, próféták és világmegváltók, emberboldogító feltalálók, akik korábban erre a célra rendszeresített, direkt nekik fenntartott házban adtak találkozót egymásnak, és adták elő rögeszméiket. Cserélni nem cserélték azokat, mindenki a végletekig ragaszkodott a magáéhoz. Nevezzük ezt a kis épületet az egyszerűség kedvéért "Sárga háznak".
Persze ezek a "született" alakok folyamatosan azok voltak, akiknek vallották magukat, ebben szünetet, vagy pláne külön civil világot nem engedtek meg maguknak.
Nem fordulhatott elő, ha valamelyikükkel szemben luxusrepülőgépen való viszontszívességgel terhelt ajándék utazgatás miatt vagyonnyilatkozati eljárást indítottak volna, akkor varázsütésre hirtelen elválik egymástól a születettség érzetének különlegessége és a magánemberi lét.
Mert Orbán esetében ez történt. Az indoklás szerint, amikor a közpénzen, az ő regnálása alatt meggazdagodott "vállalkozó" luxusrepülőgépén utazgatott futballmeccsekre azt magánemberként tette. Úgy látszik, amikor szívességet tesz az állam terhére másoknak, majd cserébe luxusajándékot fogad el, akkor éppen magánember és nem "született miniszterelnök". Erre a különbségtételre oly pedánsan vigyáz, hogy holmi kérdéseknek, vizsgálódásoknak is a neki lekötelezett testületek révén elejét veszi, azokat ellehetetleníti.
x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése