Az erőszak erőszakot szül

Tényleg nem értik, hogy az államilag gerjesztett és támogatott erőszak és idegenellenes hangulatkeltés követőkre talál, és az utcai önbíráskodás elterjedésében is megjelenik?

Erich Kästner - Az utánzási ösztön balladája

A méreg gyorsabban hat bárminél!
Az ember kiskorú korára már a
hét főbűnökben jócskán benne él,
s elképesztő a tanulékonysága.

Most februárban, nem tudnám a napját,
a hátsó udvaron cicázó csöppnyi
tacskók egymásnak azt a tippet adták,
hogy Naumann Fricikét fel kéne kötni.

Hallgattak már elég riportot végig,
melynek gyilkosság minden mondata.
S eldöntötték, hogy Fritzet most kivégzik,
mivelhogy, mondták, ő egy bandita.

Fejét bedugták szűk kötélhurokba.
Karl volt a lelkész, prézsmitált soká,
s közölte Fritzcel, hogyha ordítozna,
a többiek játékát rontaná.

De Fritz azt mondta, nem fél, szó se róla.
Komoly képpel elindultak vele.
Kötéldobás a szönyegporolóra.
És húzni kezdték Fritzet felfele.

Rugott-kapált. Késő volt. Lengve himbált.
Kampóba rántották a kötelet.
Fritz megrándult, mert nem halt szörnyet mindjárt.
Egy kislány még megcsípte térd felett.

Vonaglott némán, s néhány perccel később
a gyerekjáték gyilkosságba fúl.
Midőn aztán a hét kis gonosztévők
rájöttek, elfutottak, mint a nyúl.

Ott függött észrevétlenül szegényke.
Égett az ég. Az udvar hallgatott.
Kis Naumann hintázott a lenge szélbe’.
S nem tudta. Mert halott volt már, halott.

Jött özvegy Zicklerné, s ahogy csak bírta
futott ki a kapun s kegyetlenül
ordítozott, bár kint a lárma tiltva.
És megjött a rendőrség is hat körül.

Az anyja ájultan rogyott a holtra.
A házba vitték. Sírt és reszketett.
Az elfogott Karl rém nyugodtan mondta:
„Csak utánoztuk a felnőtteket.”

fordította - Békés István

24.HU Elkapták a Kálvin téri nőverőt Az aluljáróban lévő pizzéria eladója angolul szólította meg a vendéget, aki ezen annyira felháborodott, hogy ordibálni kezdett és mocskos migránsnak nevezte. Egy nő védeni próbálta a fiatalembert, ezért megütötte.

A kutya szerencsésen meglett, a bármikor és bárhol felbukkanható erőszak és vele a bizonytalanság itt maradt.

24.HU Megvan a kutya, akit a gazdája mellől rúgtak le az 1-es villamosról

"...de bármint tisztelnek s szeretnek 
az emberek: nem, nem parancsolsz, 
nem, nem, nem az emlékezetnek!..." 

Szilágyi Domokos: Meštrović: Jób

Egy csont-bőr, vén zsidó üvölt föl 
egekre a szemétdomb földről, 
az Úristen kedve szerint 
bánt s bánt el vele: néha mint 
jó atya vagy csibész kölyök: 
ahogyan éppen kedve jött. 
Egy csont-bőr, vén zsidó üvölt föl 
az égre a szemétdomb földről: 
- Csupasz, szegény, árva maradtam, 
hogy el ne veszítsed miattam 
a fogadást, Uram, s a Sátán 
elzöldüljön hűségem láttán; 
mit csak szeszélyed elkívánt: 
hét fiat és három leányt, 
barmot, birkát, öszvért, tevét, 
mindent leraktam teeléd, 
nekem mindez: levegő, semmi, 
- csak méltóztass koldussá tenni, 
testem lakja százszámra féreg, 
zabáljanak szorgos fekélyek, 
ez Tenéked mind jobb a jobbnál, 
s majd szólsz a végén: - jól van, Jób, már 
elég volt, nincs megbízhatóbb, 
mint az Isten szolgája, Jób, 
szétszéledt, elhullott a nyája, 
szemétrakás a háza tája, 
a szegénység beköltözött 
hozzája, koldusok között 
legkoldusabbá téve - - szolgám, 
most hát fordítsunk Jóbnak dolgán, 
kit elvesztett az Úr miatt: 
kap három lányt és hét fiat, 
dús aratást, csordányi barmot, 
hosszú életet és hatalmat.
.
És szóla Jób: - Uram, örülnöd 
lehetett, de nem eltörülnöd 
azt, mi volt. Ha ki szenvedett, 
hogy semmi volt? - az nem lehet! 
Mit számít, hogy, imádva Téged, 
megérhetek négy nemzedéket, 
és kegyelmedet tudva tudván, 
nem kell tengődnöm ganén, dudván, 
de bármint tisztelnek s szeretnek 
az emberek: nem, nem parancsolsz, 
nem, nem, nem az emlékezetnek! 
Álmatlanságok éjszakáin 
emlékeznek majd unokáim, 
s az iszonyat lázában égve 
föl- s fölüvöltenek az égre!