Négy éve törölték Orbán Viktort az oxfordi egyetem dicsőségfaláról. Az oxfordi egyetem képviselői kulturált, udvarias emberek, ezért nem nyitottak még a mai napig sem szégyenfalat.
Én már azt sem értem, hogyan kerülhetett fel az oxfordi egyetem dicsőségfalára! Soha nem volt olyan karakter, vagy olyan, jelentős értékeket hitelesen képviselő személyiség, hogy ezt bármi is indokolttá tehette volna. Így persze annál nagyobb a szégyen, és ez most már nem csak az övé mindannyiunké.
Soros ösztöndíjjal volt négy hónapig Oxfordban, úgy örültünk, hogy elment, mert egy összeférhetetlen, izgága, akaratos, senkivel megegyezni nem akaró figura volt akkor is. Az oxfordi tanulmányokat azért hagyta abba, mert megkezdődtek az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai, és azt hitte nélküle nem jutunk egyről a kettőre. Persze lehet prózaibb a magyarázat, szembesült az oxfordi követelményekkel, nyomasztotta az elvárt tudásszint.
Soros ösztöndíjjal volt négy hónapig Oxfordban, úgy örültünk, hogy elment, mert egy összeférhetetlen, izgága, akaratos, senkivel megegyezni nem akaró figura volt akkor is. Az oxfordi tanulmányokat azért hagyta abba, mert megkezdődtek az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásai, és azt hitte nélküle nem jutunk egyről a kettőre. Persze lehet prózaibb a magyarázat, szembesült az oxfordi követelményekkel, nyomasztotta az elvárt tudásszint.
Nyilván nem azért vették le az egyetem dicsőségfaláról mert olyan vehemensen támadta az utóbbi években Soros Györgyöt, neki úgy látszik ez a szokása, Iványi Gábor mesélhetne, jó tett helyébe, tőle, jót ne várj. Az egyetem dicsőségfaláról való levételére a magyarországi demokrácia leépítésében játszott szerepe miatt került sor. Ha maradt volna, mégis mit gondolnának a többiekről?!
Erdélyi Kati oldaláról:
"Orbán Viktor törölve! Avagy már a vakolat sem bírta tovább...
Olvasom, hogy a magyar miniszterelnök nem kívánatos személy lett Oxfordban, és törölték a világhírű egyetem dicsőségfaláról, diákjainak listájáról. Orbán 1989-ben egy évig tanult az egyetemen.
Olvasom, hogy a magyar miniszterelnök nem kívánatos személy lett Oxfordban, és törölték a világhírű egyetem dicsőségfaláról, diákjainak listájáról. Orbán 1989-ben egy évig tanult az egyetemen.
Már várom, mikor rohanja le őt a média, mikor kérdezik meg tőle, mégis mi erről a véleménye, s vajon szorít-e neki ott valahol a szívetáján? Mer' ugye, ha eccer egy fájás elindul...
...
A válasza persze cseppet sem lehet kérdéses: Mi? Hogyan? Hol? Mi az az Oxford, és mióta van neki egyeteme? Ha jól emlékszünk, mi már régen intézkedtem, és töröltük. Először az önéletrajzomból, aztán meg a föld színéről. Köszönöm a kérdést.
Jut is eszembe, oké, oké, hogy a dicsőségfalról lekerült, de azért az igazi mégiscsak az lenne, ha a létező szégyenfalakra viszont minél előbb felkerülne!
...
A válasza persze cseppet sem lehet kérdéses: Mi? Hogyan? Hol? Mi az az Oxford, és mióta van neki egyeteme? Ha jól emlékszünk, mi már régen intézkedtem, és töröltük. Először az önéletrajzomból, aztán meg a föld színéről. Köszönöm a kérdést.
Jut is eszembe, oké, oké, hogy a dicsőségfalról lekerült, de azért az igazi mégiscsak az lenne, ha a létező szégyenfalakra viszont minél előbb felkerülne!
Nna!"
Konok Péter - "Áder János beszéde a kormány lemondásáról
(Áder János alábbi beszéde augusztus 1-én hangzott volna el a HírTV-ben, a "Szabadfogás" című műsor rendkívüli kiadásában. Bár a nagy nyilvánosságnak szánták, de sajnos a televízió az adott időben éppen Orbán Viktor tusványosi tréfáit ismételte, így a szöveg továbbra is lappang.)
Véreim!
Hát nem szégyellitek magatokat?
Nem bírjuk tovább.
Sok évvel ezelőtt úgy döntöttünk néhányan a koleszben, hogy kipróbáljuk, meddig terjed a tűréshatárotok. Jó poénnak tűnt, és úgy gondoltuk, a Deutsch majd ebből írja a szociológiai doktoriját. Értitek, kicsit ilyen zimbardós dolog, egy egész országra vetítve. Hát, alaposan meglepődtünk. Bármit találtunk ki, ti bevettétek. Ha megdupláztuk, kicsit morogtatok, lenyeltétek. Kivágtuk, elloptuk, kisajátítottuk, bezártuk, megfilmesítettük, kitüntettük. Semmi. Megint elloptuk. A maradékát elittuk. Semmi. Szónokoltunk. A Semjén még lovagolt is. Azt hittük, minimum ránk gyújtjátok a házat. De nem. Jött a Hoffmann Rózsa. Belerokkant szegény, hogy nem simogathatta meg a gyerekek fejét, mert rögtön lebukott volna. Mindig az a gonosz grimasz, az a nádpálcamosoly. Tudjátok ti, milyen fárasztó, ha az embernek állandóan ökölbe kell szorítania az arcát? Mert én tudom. Vagy ott a Habony Árpi. Aki legszívesebben biciklivel járna, és átsegítené a zebrán az idős nyugdíjasokat. Ja, és utálja a hülye ruhákat meg a női táskákat, és felfázott a segge Washingtonban, amikor miattatok ücsörgött azon a lépcsőn. De ti... áh, hagyjuk. Hiába. Drága órákat vettünk, puccos hátizsákokkal villogtunk, tréfás vagyonbevallásokat írtunk. Pici morgás. Luxusházakat vásároltunk. Ti tényleg elhittétek, hogy a Rogán Antinak kell az a sok szoba? Hát mit tartson bennük, az egóját? A Kósa Lali meg a tücsökciripelést szereti a pusztán, nem a Rolling Stonest. Mészáros pedig él-hal a gázkonvektorokért, a munkája a hobbija. Most meg fel-alá jachtozik miattatok, és az egész Tenderi Csillagon nincs egy rohadt konvektor, amit megszerelhetne.
Éheztetek, fáztatok, öten feküdtetek egy kórházi ágyban, és tűrtétek. Bedobtuk a nagyágyút. A Viktort. Hogy majd ő lesz a mi Hókuszpókunk. A Jockey Ewingunk. Nagy tehetség. Elkúrta a kertjét egy stadionnal. Szétpüffedt a mája a sok házipálinkától, csömörig tömte magába a maga töltötte mangalicakolbászt. A családja szemétlerakót rendezett be a természetvédelmi területeken, kisajátította a komplett Balatont… Mindent megtett. Azok a beszédek! Ti meg csak tűrtétek. Hát mit szólt volna Petőfi, ha egyszerű eldöntendő kérdésére rázúgja a nép, hogy „inkább rabok, az sokkal kényelmesebb”?!
Szóval ennyi. Ennyit tudtatok.
Elnémítottuk a sajtót. Erre csend lett. Volt néhány tétova „monnyonle”. Egy árva kő nem repült el. Egyszer betört két ablak a székházunkon, oszt' jónapot. Kiábrándító.
Úgy döntöttünk, befejezzük. Veletek nem lehet. Több szart itt már nem tudunk szétkenni. A lopott pénzt visszautaljuk, a Matolcsy minden egyes fillért könyvelt, az egész külön számlára ment. Nekünk nem kell. Kenjétek a hajatokra! Még szerencse, hogy kísérlet volt az egész. Vicc.
Mert istenbizony, véreim, ti tulajdonképpen megérdemelnétek minket! Ezt nyugodt lélekkel aláírom."
(Áder János alábbi beszéde augusztus 1-én hangzott volna el a HírTV-ben, a "Szabadfogás" című műsor rendkívüli kiadásában. Bár a nagy nyilvánosságnak szánták, de sajnos a televízió az adott időben éppen Orbán Viktor tusványosi tréfáit ismételte, így a szöveg továbbra is lappang.)
Véreim!
Hát nem szégyellitek magatokat?
Nem bírjuk tovább.
Sok évvel ezelőtt úgy döntöttünk néhányan a koleszben, hogy kipróbáljuk, meddig terjed a tűréshatárotok. Jó poénnak tűnt, és úgy gondoltuk, a Deutsch majd ebből írja a szociológiai doktoriját. Értitek, kicsit ilyen zimbardós dolog, egy egész országra vetítve. Hát, alaposan meglepődtünk. Bármit találtunk ki, ti bevettétek. Ha megdupláztuk, kicsit morogtatok, lenyeltétek. Kivágtuk, elloptuk, kisajátítottuk, bezártuk, megfilmesítettük, kitüntettük. Semmi. Megint elloptuk. A maradékát elittuk. Semmi. Szónokoltunk. A Semjén még lovagolt is. Azt hittük, minimum ránk gyújtjátok a házat. De nem. Jött a Hoffmann Rózsa. Belerokkant szegény, hogy nem simogathatta meg a gyerekek fejét, mert rögtön lebukott volna. Mindig az a gonosz grimasz, az a nádpálcamosoly. Tudjátok ti, milyen fárasztó, ha az embernek állandóan ökölbe kell szorítania az arcát? Mert én tudom. Vagy ott a Habony Árpi. Aki legszívesebben biciklivel járna, és átsegítené a zebrán az idős nyugdíjasokat. Ja, és utálja a hülye ruhákat meg a női táskákat, és felfázott a segge Washingtonban, amikor miattatok ücsörgött azon a lépcsőn. De ti... áh, hagyjuk. Hiába. Drága órákat vettünk, puccos hátizsákokkal villogtunk, tréfás vagyonbevallásokat írtunk. Pici morgás. Luxusházakat vásároltunk. Ti tényleg elhittétek, hogy a Rogán Antinak kell az a sok szoba? Hát mit tartson bennük, az egóját? A Kósa Lali meg a tücsökciripelést szereti a pusztán, nem a Rolling Stonest. Mészáros pedig él-hal a gázkonvektorokért, a munkája a hobbija. Most meg fel-alá jachtozik miattatok, és az egész Tenderi Csillagon nincs egy rohadt konvektor, amit megszerelhetne.
Éheztetek, fáztatok, öten feküdtetek egy kórházi ágyban, és tűrtétek. Bedobtuk a nagyágyút. A Viktort. Hogy majd ő lesz a mi Hókuszpókunk. A Jockey Ewingunk. Nagy tehetség. Elkúrta a kertjét egy stadionnal. Szétpüffedt a mája a sok házipálinkától, csömörig tömte magába a maga töltötte mangalicakolbászt. A családja szemétlerakót rendezett be a természetvédelmi területeken, kisajátította a komplett Balatont… Mindent megtett. Azok a beszédek! Ti meg csak tűrtétek. Hát mit szólt volna Petőfi, ha egyszerű eldöntendő kérdésére rázúgja a nép, hogy „inkább rabok, az sokkal kényelmesebb”?!
Szóval ennyi. Ennyit tudtatok.
Elnémítottuk a sajtót. Erre csend lett. Volt néhány tétova „monnyonle”. Egy árva kő nem repült el. Egyszer betört két ablak a székházunkon, oszt' jónapot. Kiábrándító.
Úgy döntöttünk, befejezzük. Veletek nem lehet. Több szart itt már nem tudunk szétkenni. A lopott pénzt visszautaljuk, a Matolcsy minden egyes fillért könyvelt, az egész külön számlára ment. Nekünk nem kell. Kenjétek a hajatokra! Még szerencse, hogy kísérlet volt az egész. Vicc.
Mert istenbizony, véreim, ti tulajdonképpen megérdemelnétek minket! Ezt nyugodt lélekkel aláírom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése