Ezt 2010-ben írtam, meg is jelent "fromme" néven a 168 órában, egy ideje kerestem, most végre megtaláltam:
Ellenfél nélkül!
Nem igaz, hogy Orbán Viktor szeret focizni! Emlékszem annak idején gyerek- és kamasz koromban az ablakunk alatt egy nagy grund volt, a földszinten laktunk, reggel csak „kiestem” az ablakon, és már is neki lehetett esni a labdának. Aztán este, amikor már besötétedett és jószerivel csak az orrunkig láttunk, ugyan azon az ablakon keresztül visszamásztam kis szobámba. Ez az egyszerű „menetrend” akkor volt járható, ha már kinn volt valaki a grundon. Ha egyedül találtam magam, sohasem kezdtem el egykapuzni, hátha úgy könnyebben betalálok a hálóba, hanem azonnal hónom alá kaptam a labdát, és először a mi házunk lépcsőházait jártam be, majd ha ez nem vezetett eredményre, akkor a környező – azóta már lebontott – kis házakban próbáltam egy játszmára való társa/ka/t találni. Ha csak egy játszótársra leltem, az sem volt baj, akkor egyszerre voltunk a magunk „csapatában” csatárok, hátvédek, kapusok és lelkesen lelkesítettük egymást. Ellenfélre a focihoz mindig is szükség volt. Igaz, nekem az alvég-felvég törzsi, zsigeri indulatai kimaradtak az életemből is, a focihoz való kapcsolatomból is, sokat nem vesztettem vele.
Egyébként, mi a focin kívül semmilyen más labdajátékot nem játszottunk, arisztokratikusan kitartottunk a futball mellett, kicsit le is néztük a többit. Természetesen a tornatanárnőnk válogatott kézilabdás volt, nagyon szerettük, egy rossz szokása volt, a legritkább esetben osztályozta futballtudásunkat.
Az ellenfél tiszteletét, a csapattagok együttműködését itt kezdtem el megtanulni. Természetesnek tűnik így utólag is, hogy a futball ezt, ezt is képes megadni annak, aki igazán szereti.
Nem tudom, mi történhetett Orbán Viktorral, miféle trauma érhette futball közben, ami az ellenfelet ellenségnek láttatja vele, és emiatt a mindenáron való kiiktatására törekszik. Talán úgy gondolta sokszor, mennyivel egyszerűbb lehetne minden, ha az a fránya ellenfél nem akadályozná állandóan, nem tartaná fel, nem venné el a labdáját, nem védné ki a kapura rúgásait, ha a pályán való áthaladáskor ne kellene hol cselezésbe bonyolódnia, hol valami rohamos vágtába fognia a jobb helyezkedés elérése végett. Egy szó, mint száz, nem jól van ez így! Mi a teendő? – kérdezte önmagától. A válasz oly könnyen adódott, miként is lehetséges az, hogy nem gondolt rá korábban: - be kell szüntetni az ellenfelet, akkor majd nem akadékoskodik annyit. Mivel Orbán Viktor a tettek embere, úgy is tett.
Na de futball ellenfél nélkül? Ki hallott olyat, ezzel éppen a játékot magát szüntette meg.
fromme
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése