Gyerekkoromban Szilveszter éjszakáján, éjfél után szüleimmel és testvéremmel felültünk a 6-os buszra és Óbudáról bementünk a Belvárosba, nagyot sétáltunk, jól éreztük magunkat. Hosszú évek óta Szilveszterkor gyakorlatilag egész nap nem megyek az utcára, ha este mennék valahova, akkor behúzott nyakkal taxival oda-vissza.
Engem hosszú időre kibillent önmagamból, kiborít egy-egy a közelemben, kiszámíthatatlan időpontban eldurranó petárda, mintha a fülem mellett lövöldözne valaki, mintha szétrobbantanák a lelkem. De egyébként is elviselhetetlennek tartom a hangját. Nem is lehetne ebben a nagy durrogtatásban észrevenni, ha valaki tényleg fegyvert használna.
Így kívánnak nekünk sokan Boldog Új Évet, de az állatoknak is. A fene a gusztusukat!
Egyébként, úgy hallottam, már van csendes, nem robbanós tűzijáték is, ami persze ugyanúgy környezetszennyező, mint a többi.
Gyerekkorom egyik ifjúsági regénye volt Thomas Maine Redtől "A fehér törzsfőnök", amely az egyik kedvenc indián regényem volt. Ez Dél-Amerikában játszódik, ahol a népek nagyon szeretik a tűzijátékokat, ebben hangzott el: "Hanyatló nép az, amelyik a tűzijátékokat szereti". Nekem ez egy életre elég volt, nem akartam hanyatló nép lenni.
Hodosán Róza - "Természetesen, elsősorban a gazdák a felelősök, akik nem gondoskodnak állataikról, nem értik meg ennek súlyát és veszélyét.
De: a petárdázás tilos, ennek ellenére, az egész város háborús hangokkal zeng a petárdáktól. Az engedélyezett időn túl, napokig, a legváratlanabb helyzetekben megszólalhat, amire nem lehet készülni. Nem lehet hetekig bezárni állatokat, mert beteges lelkű emberek másképp nem tudják elképzelni már az év búcsúztatót.
Nemcsak a kutyákra, macskákra van káros hatással, az egész állatvilágra, természetre. Csecsemők, kisgyermekek, beteg emberek is retteghetnek. Hatalmas környezetszennyezés, káros anyag kerül a levegőbe.
Megéri?
Én a teljes betiltás híve vagyok."
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése