Eszembe jut erről Bálint György "Séta jobbra" című írása.
Mérték Médiaelemző Műhely: "Nem mi mondjuk, hanem valaki közülük: "a jobboldali médiába ma jórészt nem a tehetség és a teljesítmény a beugró... olyan emberek kapnak státuszt, akik végzettségük szerint és/vagy teljesítményükben nem felelnek meg a legalapvetőbb elvárásoknak sem. Végzettség, tehetség, és valós teljesítmény nélküli emberek! Nem tudnak a saját anyanyelvükön írni, de még beszélni sem, csupán a dörgölőzéshezértenek." "
Bálint György - SÉTA JOBBRA.
Egy úr tegnap előadást tartott a szabadelvű, vagy ahogy ő mondja, a „zsidó” sajtóról. Ez az előadás nem volt sem új, sem meglepő: az 1919-20-as években sokszor hallottuk már változó előadóktól, de többé-kevésbé változatlan szöveggel. A túloldal gyenge találékonyságára vall, hogy 1920 óta egyetlen újabb, érdekesebb és meggyőzőbb vádat és rágalmat nem tudtak megszerkeszteni ellenünk. Csak egy változás történt: megszaporodtak a nácisajtó üvöltő dervisei. Méghozzá igen jellegzetes figurákkal. Nekik talán kínos lesz, ha emlékezetükbe idézzük, hogy találkoztunk már valahol. Csaknem mindegyikükkel, szinte kivétel nélkül. Hogy hol? Tessék kitalálni. Aki pedig nem tudná kitalálni, annak elárulhatjuk, hogy az oly hevesen szidott lapok előszobáiban, sőt néha a pénztáraiban is. Türelmesen üldögéltek a szerkesztőségi előszobákban, éppúgy, mint a többi ismert örök redakciójáró, a sok lelkes és zagyva műkedvelő, a sok kótyagos világnézet-termelő. Nagy részük visszakapta kezdetleges, gyermekes dolgozatait. Akadt köztük néha egy-egy tehetségesnek ígérkező is, aki nagy fáradtsággal össze tudott eszkábálni egy-egy közölhető cikket. Ezek a cikkek meg is jelentek, még megvannak a régi lapkötetekben, és a liberális kiadóhivatali pénztárak még őrzik a honoráriumnyugtákat egy-egy mai nácivezér egykori szerény aláírásával. Sajnos, nem tudtak sok jó cikket írni, és ezért egyre ritkábban maradtak utánuk nyugták. És mindezek a törhetetlen ambíciójú tollforgatók átsétáltak a jobb-, sőt szélsőjobboldalra. A „séta jobbra” bevált: úgy látszik, ott szerényebbek voltak az irodalmi igények. Megismételjük: alig van a túloldalon vezérjelölt, aki ne ült volna néhány évvel ezelőtt ezen az oldalon, mint gyönge vagy egészen tehetségtelen kezdő. Ilyenek az ő vezéralakjaik. Képzelhető, hogy ezek után milyenek az al- és al-alvezérek, akikről még ennyit sem tudunk.
1937 október 19.
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése