„Az a baj a világgal, hogy a bolondok és a fanatikusok mindig oly biztosak önmagukban, a bölcsebb emberek meg tele vannak kételyekkel.” - Bertrand Russell
Régi bánatom, hogy a választások nem elvek, ideák közötti vitákról, programok megmérettetéséről szólnak, nem arról akarnak meggyőzni miért jó egyik, vagy másik félnek az elképzelése a közös jövőnkről, illetve mennyivel jobb és célravezetőbb az övé a másikénál.
Az előrejelzések szerint az ez évi választásokon is megint feltüzelt, harci tűzben égő magyar csapatok fognak küzdeni - a dolgok logikája szerint - ugyancsak harcias, nos kikkel, hát természetesen magyar csapatokkal. Mi ez a tömény politikai giccs? Már Mohács előtt is küzdöttek egymással a magyar csapatok, kicsit ki is vártak, aztán meg is lett mindennek az eredménye.
Vajon milyen gondolkodásmódra és lelkületre vall, ha valaki az Alcsút és Felcsút közötti örökrangadó évszázados törzsi, zsigeri, bundás indulatait akarja átültetni véglegesen mindannyiunk mindennapjaiba?
Még nem tudom, a Fidesz milyen plakátokkal szórja majd tele az országot, öt évvel ezelőtt ezekkel a figurákkal jelezték a folytatás - szerintük esedékes - szükségességét. A szereplők alig változtak, ha ez még egyáltalán lehetséges még rosszabb minőségű emberekkel álltak elő.
Folytassák?
Nézem Breyer Gábor képeit, és azon tűnődök, a személyekben beálló változás kizárólag elhalálozás, bajkeverő cimborák közötti leszámolás, vonalon kívülre száműzés, kiselejtezés útján jöhet létre? Így nagyon sokáig fog tartani, és újra és újra megjelennek az új undokok, a szorgalmas, törtető, ifjú vének! Az így várható végkifejletet az ötödik kép mutatja.Nem próbálnánk meg a választásokat? Hátha egyszer csak sikerül!
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése