Múlt hét csütörtökön a tízévenként esedékes sajtótájékoztatón a Kedves Vezető megint győzelmi jelentés harsogásával lepte meg a nagyérdeműt. A beszéd alatt, annak hatására, a Bajcsy-Zsilinszky Endre kórházban leszakadt a plafon, majd az elhangzottak megerősítésére másnap nem utalták el időben a nyugdíjakat.
"Napközbeni utalással" teljesítünk harsogtatták a médiákokkal pénteken. És valóban, pénteken 18:56-kor a Kereskedelmi és Hitelbank jóváírta a nyugdíjamat. Ez "napközbeninek" tekinthető? Egyes végletekig elfogult fideszes kommentelők szerint 23:59-ig igen. És vajon a banki üzemnap szerint?
Próbáljon meg valaki, 17:00 után aznapi teljesítést kérni bármelyik banktól. A telefonos ügyfélszolgálati munkatárs szép türelmesen elmagyarázza, mint egy félresikerült, értetlen kisgyereknek, hiszen az lehetetlen, még bankon belüli átvezetést se tudnak teljesíteni, mert lezár a rendszer.
A mai napig nem vallották be, mi lehetett a valós probléma - átmeneti fedezethiány, amit az MNB-től felvett áthidaló hitellel lehetett orvosolni, vagy valami más -, de valami lényeges ok lehetett, hiszen nyilvánvalóvá vált a kormányzati káosz, ha a hétvégi álmába merülő bankrendszert is képesek voltak felébreszteni.
Azokról se felejtkezzünk el, akik még hétfőn se kapták meg átutalással a nyugdíjukat. A nyugdíjak fedezete közadó, amelynek késedelmes befizetése esetén mulasztási bírságot kell fizetni, ebből a logikából következően, nem késedelmi kamatot, hanem a mulasztási bírságnak megfelelő összegű kártérítést kell kapniuk az érintetteknek, kormányzati szintű bocsánatkérés és a felelősök lemondása, leváltása mellett.
Megjegyzem, én elfogultság nélkül háborodhatok fel ezen, engem nem viselt meg a késedelmes fizetés, de rendkívül méltatlannak és megalázónak tartom azokkal szemben, akik hónapról-hónapra élnek, akiknek a hétvégi bevásárlásra, vagy a szokásos, esetleg életmentő gyógyszerre már nem maradt pénzük. Annak a helyzete sem volt irigylésre méltó, aki nem kért az átutalásokról SMS értesítést, és csak délelőtt a boltban, fizetéskor tudta meg, hogy nincs fedezet a számláján, lehetett bánatosan, kárörvendő tekintetek kereszttüzében visszarakosgatni mindent a polcokra, esetleg még a pénztáros gúnyos megjegyzését is végig hallgatni. Bizott azokban, akik ilyen megalázó módon semmibe sem vették, és azóta is bújdokolnak a kérdő tekintete elől.
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése