Legyen Európai Unió, de úgy legyen, hogy ne legyen! - mondja Ártó Peti. Majd kifejti a tájékozatlanoknak, hogy az erős, szuverén országok közössége az igazi, akik semmilyen jogosítványt nem osztanak meg másokkal, hanem mindent maguk akarnak megoldani és képviselni. A továbbra is értetlenek számára fordított logikával elmagyarázza a Brexiten keresztül, mit is tartana ideálisnak. Szerinte, minden eddigi jogot, jogosítványt és felhatalmazást biztosítani kell Nagy-Britannia számára, az Európai Unióban őket terhelő kötelezettségek nélkül. Ha ez általánossá válna, legelőször is az Orbán-kormányt a felszínen lebegtető támogatási befizetések szűnnének meg, aztán persze - együttműködés és a feladatok megosztása nélkül - megszűnne az Unió is, mármint az Európai, Orbánék nyilván keresnének egy másikat, egy szívüknek kedvesebbet, ahol legalább az iskolai orosztudásukat is hasznosíthatják.
Orbán Kötcsén beszélt a napokban, rendkívül tréfás és jó humorú újságírók szerint a NER elitjéhez. Látva ezt az általa összetrombitált, szedett-vedett gondolatiságú, rossz emberi minőségű társaságot semmi jóra nem számíthatunk továbbra sem.
Eszembe jut erről Huckleberry Finn, igaz ő csak két szereplőt és néhány fellépést látott, A Királyi Nonpluszultra előadást néhány éve felelevenítették és az eredeti szereplők mellett újabb és újabb jelentkezők tűnnek fel, szinte mindennap.
Nálam Ártó Peti - a fidesz ex-bohócügyi államtitkára (Orbán Viktor szíves közlése nyomán) - A Gondolatmentes Ember állandó jelzőt érdemelte ki már évekkel ezelőtt, így teljességgel érthetetlen ha arról hallok, előadást tartott valahol. Ez a figura milyen előadást tud tartani, ha előadás alatt gondolatok közlését és kifejtését, vagy egyszerűen csak tájékoztatást értünk? És mindezt milyen stílusban?
Bár a Huckleberry Finnben említésre kerül a "A Király Tevepárduca avagy a Királyi Nonpluszultra"! Nos, az is egy előadás volt, illetve három, aztán a "király" és a "herceg" produkciója dicstelen véget ért.. Ezeké - egyenlőre - nem akar véget érni.
Ártó Peti és a Kedves Vezető mutatványait ugyanolyannak látom, mint A Mark Twain által megírt Királyi Nonpluszultrát:
„…betáncolt a király négykézláb, anyaszült meztelenül; és tetőtől talpig be volt festve csíkosra, mint egy zebra, a szivárvány minden színében. És még - de nem is fontos, mi volt még rajta - csuda vadul nézett ki, de irtó röhögtető volt. Az emberek majd meghaltak a kacagástól, és mikor a király abbahagyta a fickándozást, és beugrált a színfalak mögé, addig üvöltöttek, tapsoltak és hogyvoltoztak, amíg újra ki nem jött megint fickándozni, és azután harmadszor is kihívták. Még egy bivaly is röhögött volna, ha meglátja azt a vén bolondot ilyenformán kipingálva.”
És az előbb-utóbb bekövetkező dicstelen vég:
„…elmeséltem Tomnak a Királyi Nonpluszultrát és a tutajozást. Épp beértünk a város főutcájára - fél kilenc lehetett -, mikor jön szembe a tömeg, üvöltözve, fáklyákkal, ordítozással, pléhtányérokkal csattogtatva és trombitákat fújva; mi félreugrottunk, hogy elengedjük őket, és ahogy elhaladtak, láttam a királyt és a herceget egy rúdhoz, kötözve - illetve inkább tudtam, hogy az a király meg a herceg, mert tetőtől talpig szurok és toll voltak, és nem volt semmi emberi formájuk -, úgy néztek ki, mint két óriási csákóforgó. Rossz volt rájuk nézni; sajnáltam a két nyavalyás csirkefogót, és úgy éreztem, mintha nem is tudnék rosszat kívánni nekik. Rémes látvány volt. Nem tud kegyetlenebb lenni semmi, mint ember az emberrel.”
Nálunk a Nagy Mulattatóknak nem három előadásra, hanem már folyamatosan a harmadik ciklusra adott felhatalmazást az önfeledt szórakozásra vágyó Nagyérdemű.
Kicsit úgy vagyok velük, mint az egyszeri gyomorműtétes ember, akinek a hogylétéről érdeklődtek. Fáj még a sebed? Csak ha röhögök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése