"Azon leszek, hogy a vita folytatódjon!" - mondta a Kedves Vezető évekkel ezelőtt, amikor a Horthy-simogatás feléledéséről kérdezték. Azóta lehet tudni, hogy Horthy Miklós szerepének újraértékelése nem történészek között dúló, szakmai vita, hanem a "politika" hátsó udvarából támogatott, a közéletbe, a történelmi tudatba csepegtetett, mit csepegtetett, hordószámra öntött métely.
Különös módon a nagyvilágban, Magyarországon kívül ez a vita nem dúl és nem fertőz, a többi népnek nagyon határozott véleménye van Horthy Miklósról és az ő történelmi szerepéről, felelősségéről.
Most éppen azzal kell felbolydítani a köznyugalmat és elterelni a figyelmet a kormány menekültellenes, gyűlöletkeltő kampányának összeomlásáról, hogy az auschwitzi megsemmisítőtábor felszabadításának évfordulóján (január 27.-én) emlékező misét tartanak Horthy Miklós és Horthy Istvánné emlékére.
Csak az auschwitzi haláltáborban 380.000 magyar állampolgárt gyilkoltak meg! Horthy felelős a megsemmisítő táborokban elpusztított emberekért, a Don kanyarban értelmetlen halálba hajszolt 200.000 magyar honvédért, az Amerikába kitántorgott másfél millió emberünkért is.
Nem lehet azt mondani, hogy a halálvonatok már az ő kormányzósága után indultak el. Európában az első Numerus Clausus törvényt a Horthy-kormányzat fogadta el, és utána még többet is. Nagy levegőt adtak az antiszemitizmus fellángolásának, lelkileg előkészítették a holocaustot, mintegy felmentést adva a közönyre, a gonosz ügyben a hatóságokkal való együttműködésre.
Kormányzati eszközökkel folytatott gyűlöletkeltés ma is folyik, nem látjuk hova vezet, és azt sem megállítható-e még időben.
Boros Péter fecserészte el egyszer: "- Mondtam a Viktornak, ennek a népnek szántani lehet a hátán, csak nemzetiszín szalag legyen az ekeszarván!" Ezt az egyet megtanulta, alkalmazza is gyönyörrel.
A "vitába" persze más területek is beszállnak.
Az Arany János emlékév megalázásának jól kigondolt eszköze volt, hogy Németh Szilárdot nevezték ki az egyik fő védnökének.
De a vazallusok is igyekszenek megfelelni. Schmidt Mária konferenciát szervez, ahová a nemzetközi közélet punkjait kívánja meghívni, legyen az illető neonáci vagy a pedofíliát támogató, mindegy csak nagyot szóljon.
Hol marad a József Attila által óhajtott "a dolgozó nép okos gyülekezete", ahol közös dolgainkról beszélünk?
Miért gondolja valaki is, hogy a politikai, közéleti vitákat az extrémitások mentén kell lefolytatni, és nem a szakmailag megalapozott, kiérlelt, érdemi tartalommal bíró ámde eltérő nézetek között? Ez utóbbi "szépséghibája" a jelenlegi gyakorlattal szemben, hogy abból mindannyian tanulhatnánk.
És addig? Fülünkbe visszhangzik a szólam - "Azon leszek, hogy a vita folytatódjon!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése