Lezsák Tyutyú József Attila díjas

Lezsák Sándor József Attila díjat kapott, felháborító, ez a költészet, a költők lenézése, megalázása.

Még a rendszerváltás előtt, amikor Lezsák Sándor feltűnt és hallottam róla ő egy költő, megvettem egy verseskötetét, ami olvashatatlan és élvezhetetlen volt. Soha többet, mondtam. Aztán megnéztem a Szörényi Leventére való csimpaszkodásából született rockoperát, tragikusan rossz volt a szövege, ja, Lezsák Tyutyú írta.

Emberileg belefulladt saját nagyságába vetett hitébe. Postamesternek még jó volt, más politikai szerepre alkalmatlan. Ő is ékes bizonyítéka a mondásnak: - Egy törpe minél magasabbra mászik, annál inkább látszik, hogy törpe!

2014. március idusán átadták a "felújított" Kossuth-teret. Volt akkor erről egy bejegyzésem, ami körül kialakult egy kisebb vita, beidézem, mert tartalmazza a mai hatalom és a költészet kapcsolatáról kialakult véleményemet:

2014. március 14.

Március 15.-én átadják a Kossuth teret. Orbán Viktor 2010-ben azt fejtegette, hogy a Kossuth tér jelképes helye a nemzet egységének és szabadságának. Azóta éveken keresztül nem is lehetett itt semmiféle demonstrációt tartani. Élek a gyanúperrel, az egész átépítést az vezérelte, nehogy a korábbi hagyományoknak megfelelően bármilyen politikai erő ott megjelenhessen és ebből magának politikai tőkét kovácsolhasson. Ezért még az a tébolyult gondolat sem volt drága, hogy vissza kell állítani az 1944-es állapotokat, az akkori mélygarázzsal és szellemi háttérként a befűtött, indulásra kész mozdonyokkal.

Hozzászólások:

Echter István - Még csak a talapzata készült el a Tisza István szobornak (ez kerül a diktált, torz értékrend nevében a József Attila szobor korábbi helyére).

Így ír Tisza Istvánról Ady Endre:

"...Minden a Sorsé, szeressétek,
Őt is, a vad, geszti bolondot,
A gyujtogató, csóvás embert,
Úrnak, magyarnak egyként rongyot..."

és az ELTE szövegmagyarázata a geszti bolondról: Tisza István (1861-1918), a konzervatív politika fő képviselője a századelőn, aki diktatórikus eszközökkel törte le a demokratikus ellenzéket.

P.T. - Szomorú, hogy így látod Tisza Istvánt. József Attilának egyébként sem volt semmi keresnivalója az Országháznál. Örömmel látnám a szobrát pld. a József Attila utcában.

Echter István - Kedves T!

Van a magyarságnak egy olyan kincse, amelyet csak az tud igazán értékelni, aki ismeri, érti a magyar nyelvet, és ez a magyar költészet. Nyilván más népeknek is megvan a saját költészetük, amelyet ugyanúgy nem, vagy csak nagyon nehezen lehet más nyelvekre hitelesen lefordítani. Nálunk a legkiválóbb költők fordították le a világ költészetének jó részét, így ez is a mi kincsünk, a magyar líra e művekkel is kiegészült.

Az Országgyűlés déli oldalán lévő téren eddig egy alak volt a tér közepén, József Attila szobra. Gondolom, te is tudod, hogy április 11. a Költészet Napja, egyben József Attila születésnapja. Megfordítva, éppen az ő tiszteletére lett ez a nap a Költészet Napja. József Attila személyében a magyar költészetet is jelképezi.

Azt hiszem annyit a magyar költészet megérdemelt, hogy legyen egy tere az Ország Háza mellett. Most már ez sincs.

"Nem szükséges, hogy én irjak verset, de ugylátszik, szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye!” (J.A.)

Most a tér egyik mellékalakja lett, félrelökték a Dunapartra, valami idétlen kamaszos vihogás közepette, ha annyira akarta nézni a Dunát, akkor most nézheti. Vele együtt ítéletet mondtak a magyar költészetről is. Van, aki ezt már idejétmúltnak tartja, minek ide versek és egyebek.

És a jelenleg miniszterelnöki posztot betöltő személy is igen emelkedetten nyilatkozott József Attiláról: -„Rendes tőle, hogy azt a verset a Dunáról megírta.” Körülbelül ezen a szellemi színvonalon becsülik meg kormányzati szinten a magyar költészetet. Nem fontos, felesleges. Arany Jánost is megkérték, írjon dicsőítő verset az uralkodóról, aztán fogta magát és megírta a Walesi bárdokat, kinek kell ez az izgalom.

„…Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik.” (Nagy László – A föltámadás szomorúsága)

Ady Endre, aki egyébként publicisztikájában is erősen foglalkozott az akkori magyar közélettel kortársa volt Tisza Istvánnak. Talán jobban látta szerepét, mint én, elfogadom a geszti bolondról alkotott véleményét, akit úrnak is, magyarnak is egyként rongynak tartott a vers keretei között. Ezt a véleményét publicisztikájában bővebben is kifejtette.

Én ifjabb Pongrácz Tibort a demokrácia elkötelezett hívének ismertem meg. Talán fontos számodra ez az értékelés – megismétlem -: „Tisza István (1861-1918), a konzervatív politika fő képviselője a századelőn, aki diktatórikus eszközökkel törte le a demokratikus ellenzéket.” Az embernek olyan deja vu érzése támadt. De nem ám az eredeti jelentésében, „már láttam”, hanem abszolút jelen időben, ezt látom.

Lehet Tisza István szerepét újraértékelni, kiragadni tevékenységének egyes elemeit, de nem lehet – nem is tudom – 5 vagy 7 méteres szobrot állítani neki az Országgyűlés épülete mellé. Hacsak nem mementónak, hogyan is kell a parlamenti ellenzékkel elbánni. Egyébként most nagy divat turkálni a múlt lomosládájában és egy-egy figurát kiragadni belőle, megtisztogatva élete kellemetlen hordalékaitól.

Én már a Kossuth tér átrendezésének a koncepcióján is teljesen elképedtem, állítsuk vissza az 1944-es állapotokat. Nem találkoztam olyan emberrel, akinek erről ne a befűtött, indulásra kész mozdonyok jutottak volna eszébe. A többi torz lépés, mind ebből következik.

Emlékszel Cyrano egyik megjegyzésére? „Láttál már csupasz, enyves csigát, / Amint rút teste rózsán mászik át?” Ez történik ma a demokráciával!

Üdvözlettel

István

Egy évvel ezelőtt:

Echter István - T-T!

Időnként az emlékek között feltűnnek korábbi hozzászólásaid, és az idő múlásával egyre kevésbé értem, hogy vagy képes ilyen szamárságokat leírni. Az én válaszomra azóta sem reagáltál. Igaz, amikor Ferenc pápa menekültekkel kapcsolatos egyik általam idézett nyilatkozatára kijelentetted ez nem tartozik a pápai csalhatatlanság dogmái közé - igaz nem is állította ezt senki -, majd egy-két tisztázó jellegű hozzászólás után viharsebesen kiléptél az ismerőseim közül. Tényleg megér ennyit egy értékrend nélküli, rozsdás szélkakasként egyre gyorsabban forgó, és egyre fülsiketítőbben csikorgó vándorprédikátor?

Szeretettel üdvözöllek

István