Áldozathibáztatás
Nem szeretem a "Sorsok Háza" megnevezést, legalább annyira nem, mint a bubópestisként terjedő "rosszkor volt, rossz helyen"-t.
Mindkettő felmentést ad az elkövetőnek, és a bekövetkezett méltatlanságért, vagy tragédiáért az áldozatot hibáztatja.
A "rosszkor volt, rossz helyen" kijelentéssel igen csak egyszerűvé teszik az ilyen helyzetek elkerülését, nem kell akkor és oda menni. A sarok mögött felemelt bunkósbottal álló és türelmesen váró, bárkit leütő és kirabló egyszerű kétkezi útonálló csak a dolgát végzi, ő szegény nem tehet az égvilágon semmiről.
Minap is elhangzott a híradásokban, hogy a lelőtt szlovák újságíró társát eredetileg nem is akarták megbérgyilkolni, de hát mit lehet tenni, szegény "rosszkor volt, rossz helyen". Majd máskor nyilván nem akar együtt lenni azzal, akit szeret, persze csak akkor, ha még megtehetné.
A "Sorsok Háza" megnevezés azt üzeni, millióknak az volt a sorsa, az volt számukra előre megírva, hogy gázkamrákban, krematóriumokban végezzék. A megkülönböztetést és megsemmisítést lehetővé tévő jogszabályok meghozói, a csendőrök, a vasúttársaságok, a közönyös, be nem avatkozó szemlélők, és még oly sokan, az őrök, az ítéletvégrehajtók, mind-mind csak eszközök voltak, hogy beteljesedjen rajtuk a sorsuk.
"...lehetnének még emberek..." - szó nincs ebben a névben arról, hogy millióknak nem beteljesítették, hanem kisiklatták a sorsát, nem mutathatták meg a világnak, kik ők valójában, a gyerekek esélyt se kaptak arra, hogy bebizonyítsák, ki is lehetett volna belőlük. Hány Radnóti Miklóst, Szerb Antalt, Bálint Györgyöt pusztítottak el? A neveket és az elorzott lehetőségeket lehetne sorolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése