"...Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!..."
Az embertelen minisztérium elérkezettnek látja az időt, hogy teljesen lemeztelenítve mutassa meg valódi arcát, mit is értenek ők emberi erőforrás alatt. Úgy látszik, bármilyen feladatra felhasználható, önálló akarat nélküli és kizárólag az állam mindenkori szeszélyei mellett elkötelezett lényeket, akiknek a tudását, képességeit kényük-kedvük szerint cserélgethetik.
A katonának álláshoz is kell hivatástudat, speciális szakmai felkészültség, fizikai állóképesség, a feladatnak megfelelő érzék, és nem utolsó sorban alkalmasság arra, hogy gondolkodás nélkül végrehajtsa valaki a legostobább parancsokat is. Lehet, ezt egyfajta NER átképzőnek szánják.
Azt mondani sem kell, hogy az egészségügyi dolgozónak kínszenvedés lesz élete, ha nincs meg benne az ott szükséges szakmai tudás mellett a hivatástudat is. Erős lélek kell azt a rengeteg emberi szenvedést látni, nem mindenki tudja elviselni a vér, a legkülönfélébb testnedvek, fekélyek és gyulladások látványát. Az egész szervezetet igénybe vevő és nem csak lelkierőt kívánó folyamatos és intenzív terhelésről már nem is beszélve. A műtőssegédnek állítás nyilván rossz ízű tréfa. Magatehetetlen, altatásban lévő 80-100 kilós embereket emelgetni, közben még vigyázni is rájuk, nehogy bajuk essen, nem irodistáknak való feladat.
Közszolgálati hivatal alkalmazottjának lenni, ehhez is speciális tudás kell, folyamatos képzés mellett, sokszor olyan ismeretek, amelyek máshol nem hasznosíthatóak. Egészen más oldaláról kell érteni az embert, az ő problémájukat, mint a honvédségnél, vagy az egészségügyben. És az állami közfeladatok melletti elkötelezettség, hivatástudat sem mellékes. Ezek nem csereszabatosak egymással.
Az embereket meg kell becsülni, nem lehet őket játékszerként, ide-oda taszajtható masszaként kezelni. Az ilyen kényes döntések különösen nagy figyelmet, empátiát és tapintatot igényelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése