Nem fogták le őket, hogy maradjanak meg csak a merengésnél, ettől vérszemet kaptak és sorra rendre megvalósítják álmaikat, és még mennyi mindent, azt is amiről korábban nem tudtak, amiről tegnap még nem is álmodtak.Mindezt nagyvonalúan, egy Csekonics báró könnyedségével, de szigorúan vigyázva arra, hogy kizárólag a mi közpénzünkből, a mi lábunkra állva.
A merengők
2 évvel ezelőtti bejegyzésem:
"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;" (Vörösmarty Mihály - A merengőhöz)
Egész világ nem a mi birtokunk;" (Vörösmarty Mihály - A merengőhöz)
Ráhelke az Operaház királyi páholyába vágyik svájci osztálytársaival, majd közpénzből saját lábára áll és nyilvánvaló mérhetetlen tapasztalat és tudás birtokában a Corvinus egyetemre menne tanítani. Viktorka a budai királyi várba vágyik, gondolom, onnan jobban látja a Felcsúti stadionkáját, körbenézve betonszarkofágjait a stadionok koszorúját és kisvasútját. Árpádka - hova máshova - a Szépművészeti Múzeumba vágyik ingyenes esküvőre, talán csak így érheti el, hogy egy köztiszteletben álló szaktekintély az esküvői tanúja legyen.
Régen a dzsentrik a saját családjuk vagyonát dorbézolták el passzióikra, vagy ha abból már nem futotta, akkor legalább váltókat hamisítottak, persze ezt is csak addig tehették, amíg rá nem vertek a kis kezükre.
Ezek az emberek - a hatalom közelébe vergődve - közpénzből űzik főúrinak gondolt passzióikat. A számlát mi álljuk, talán ezért gondolják, hogy bármit megtehetnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése