A franciaországi választásokról - egy éve

"Nagy vagy én népem, nagy vagy én népem: ezer éve élsz folytonos harcban Európával, csapatokat gyűjtöttél közben, holott véreztél. De a gondolatot nem engedted győzedelmeskedni gyermekeid koponyáin, úgy élsz Európa közepén, mint eleven tiltakozás az állati élet megszűzietlenítése ellen. És hogy most utolsó dátuma járt le az Időnek, hatalmasabban kelsz fel, mint valaha: zajlik a tatárság a Kárpátok alatt...." (Ady Endre)

Kaltenbach Jenő

"Jó széllel francia partra

Herbert Ernest Bates egykoron népszerű regényének, ifjú korom egyik kedvelt olvasmányának címe jutott eszembe amikor tegnap este a képernyő előtt ülve némi izgalommal vártam a francia elnökválasztás eredményét. Nem annyira a cselekmény (Franciaország felett kényszerleszállást szenvedő második világháborús angol pilóta viszontagságai), hanem a címben szereplő "jó francia szél" miatt. Mert hát mi másról szólt ez a választás is mint arról, ami az utóbbi években sok európai demokratát töltött el aggodalommal, arról, hogy vajon folytatódik e Európa és a világ szélsőjobbra tolódása? Vajon a nacionálpopulisták, az autokraták tetszetős hazugságainak hisznek e azok a nagyszámú elbizonytalanodott, talajvesztett, a rájuk záporozó új kihívásokkal birkózó emberek, vagy megmarad a hitük a liberális demokráciában, amely mint annyiszor, most is bizonyítja alkalmazkodóképességét, és végül meggyőzi az átmenetileg kétkedőket.

Egy darabig úgy tűnt a kelet új "nagy stratégái" az illiberális, harácsoló, köpönyegforgató Orbán, a doktriner nacionalista Kaczynski, a hódító titkosszolga Putyin, a narcisztikus, sötét hatalmi terveket szövögető Erdogán, és úgy egyáltalán, a bezárkózó kisállami nyomorúság tér vissza. A fenyegető jelek még a nyugatot sem kerülték el. A britek legújabb "splendid isolation"-ja, a hasonló ideológiát hangoztató Trump meglepetésszerű győzelme, ebbe az irányba mutattak, de a fák ezúttal sem nőttek az égig.

Viszonylag hamar megfordult a szél!

Az osztrák elnökválasztás volt az első jele annak, hogy nyugaton a liberális demokrácia hívei nem hisznek a szélsőjobb egyszerű, tetszetős hazugságainak. Többségük nem felejtette el, hogy a liberális demokrácia a 20. század szörnyű katasztrófája után példa nélküli prosperitást, békét, Európa anyagi és szellemi virágzását, a népek egymás iránti megértését hozta.

Ősellenségek váltak szövetségesekké, történelmi bűnök váltak megvitathatóvá és feldolgozhatóvá. Nem akartak visszasüllyedni abba a korba, amely a katasztrófáért felelős. Nem akarták újra elszenvedni anyáik, apáik nyomorúságát.

Az osztrák példát Hollandia követte, ahol a sokáig győztesnek tűnő szélsőséges nacionalista, iszlámfóbiás, euroszkeptikus Wilders, messze elmaradva a várakozástól szenvedett vereséget.
Időközben az is kiderülni látszik, hogy azoknak lett igazuk akik azt jósolták, hogy az öntelt handabandázó, izolacionista Trump szembetalálja magát a realitásokkal. Hivatali idejének első hónapjai rádöbbentették, hogy a világ sőt az USA sem úgy működik ahogy ő szeretné, hogy ő nem császár, "csak" elnök. Apparátusa fokozatosan megszabadul a szélsőjobbos figuráktól és az orosz lobbistáktól és a nyugati szövetségi rendszer, valamint a szabad kereskedelem hívei kerülnek domináns helyzetbe.

A francia választás, belpolitikai témák mellett, nem kevesebbről szólt, mint arról hogy folytatódik e az európai projekt, megerősödnek e az integráció, az európai értékrend hívei, vagy súlyos európai válság veszi kezdetét. Bár még a második forduló hátravan, de alig akad olyan politikai elemző, aki ne, a már az első fordulót megnyerő, a balközép új francia politsztárja Emmanuel Macron győzelmét jósolná. Macron sikere egyben egy új politikai szisztéma, az idejétmúlt bal-jobb dichotómia meghaladásának lehetséges forgatókönyvét is felvázolta.

A szeptemberi német választásnak gyakorlatilag nincs negatív forgatókönyve és, horribile dictu, még a brit (angol-skót-északír) játszma sem csak egyesélyes.

Mindez még élesebben vetíti elénk az örök magyar dilemmát, az Ady metafora kompország máig megoldatlan feladványát. Nincs sok idő! Rövidesen újra eldől, hogy ez a nép képes e kiűzni a múlt rossz szellemeit és azok aktuális helytartóit és részesévé tud e válni a nyugati világnak, amely távol van az ideálistól, de ha összevetjük mindazzal, amit a keleti alternatíva kínálni képes, értelmes ember aligha dönthet az utóbbi javára. Ütött az óra dönteni kell. Nem kevesebbről mint arról, hogy mit hagyunk a gyermekeinkre, unokáinkra. További reménytelen küzdelmet itthon, a kitántorgást, vagy az állítólag hőn szeretett haza felvirágzását, évszázados álmok valóra váltását.Lássunk hozzá!"

A fenti Ady idézet kicsit takarja Kaltenbach Jenő figyelemre méltó írását, érdemes megnyitni a szöveget!

"....Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza...."

"....Turulok kerengnek a levegőbe, nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?"

Ady Endre - Ismeretlen Korvin-kódex margójára

Az Ady idézetek teljes szövegét lásd az alábbi oldalon:


http://mek.niif.hu/00500/00583/html/ady55.htm

Vásárhelyi Mária

"Úgy tűnik valami végre bejön Orbánnak a nemzetközi politikában; 2017 - a jelek szerint - valóban a lázadás éve lesz Európában. Ha nem is pont úgy, ahogy Orbán képzelte. Az európai középosztály lázad fel az Orbán-féle populista, nacionalista, gyűlölködő szélsőjobboldali kocsmai handabandázók ellen, akik képesek lennének pusztulásba vinni Európát saját hagymázas uralmi terveik megvalósítása érdekében. Ez ellen lázadt fel Ausztriában, Hollandiában és most Franciaországban a józan többség. És ezért szorul vissza Németországban az AfD. Lehet, hogy Orbán még egy ideig Magyarország miniszterelnöke lesz, de az orbánizmus Európában megbukott, és meg fog bukni Magyarországon is!"