Rács mögött. Ezt tartják természetes állapotnak?

József Attila gondolatai és költészete továbbra is rács mögött!

A képet 2013-ban, néhány nappal a Költészet Napja előtt készítettem. Ekkor a fideszes kormányzat valami fékezhetetlen dévajságnak engedve rácsokkal körülvette az Országgyűlés épülete melletti József Attila szobrot. A munkálatok még nem kezdődtek el. Semmi másra nem volt jó az egész, mint hogy ne tudjunk a szobor körül a Költészet Napján verseket mondani.

Én egyébként az egész áthelyezést nem értem mind a mai napig. Igaz a végtelenül olvasott Orbán Viktor egyszer "értékelte" József Attilát, és elmondta, milyen rendes dolog volt tőle, hogy azt a verset a Dunáról megírta. Nyilván akkor menjen a Duna-partra, ha már annyira szereti. Szegény szerencsétlen soha nem tudja meg ki volt és ki nekünk József Attila. Ha egyáltalán olvasott tőle egy vagy két verset, azt sem értette meg, világosan látszik tevékenységén és egész mentalitásán.

Talán, ha visszafejtenénk a Költészet Napját, ezt április 11.-én ünnepeljük, József Attila születésnapját tisztelték meg ezzel. Ne felejtkezzünk meg arról, hogy Márai Sándor is éppen ezen a napon született, csak öt évvel korábban 1900.-ban.

A magyarságnak egyik különleges értéke éppen a költészet, és milyen fájó, hogy nyilván a legjobb műfordító sem tudja ezt az élményt más nyelven értők számára megfelelően átadni. A mi kötelességünk, hogy ezt a kincset megőrizzük. Akár úgy is, hogy megtartottuk volna éppen az Országgyűlés épülete mellett a Költészet terét, ahol nem csak a Költészet napján lehet összejönni a József Attila szobor mellett egy kis versmondásra, vagy egy hirtelen felindulásból elkövetett versmobra.

Ahogy Latinovits idézte Kosztolányit: "Fogjátok össze kétségbeesésemet egy hatalmas hangba. Félre az udvaronc-finomkodással. Mit szégyenkeztek? Hiszen meghaltok. Hozzátok vissza a szavak mámorát, a nagy művészetet, mely élet és halál előtt feltárja önkívületes arcát.
Uraim, üdvözlöm mindnyájukat ! Tegyünk úgy, mint a francia solymász: amint megpillantjuk, eresszük rá, most mindjárt szavaljunk egyet. Egy indulatos szavalást."

Ehelyett most - már egy ideje nincs kerítés - ki lehet oldalogni a Duna-partra, csendben leülni a József Attila szobor mellé, és legfeljebb csak úgy befelé némán mondani egy-egy verset, hiszen a Duna és az alsó rakpart zúgásától úgyse hallaná senki.

-.-

A magyar költészet napja április 11.-e (József Attila születésnapja) előtt rács mögé került József Attila és vele a magyar költészet.

Mint tudjuk, kényszeredett kultúrharc zajlik, a kultúraváltás célzatával. A csereajánlat selejtes és szükségtelen.

Mire a szennyes ár megérkezik, fürdetni már a rakpartra is helyezhetik a szobrát. Mivel érdemelte ezt ki? Mivel érdemeltük ezt ki?