Megint jőnek, hervasztanak!

Még véget sem ért a második ellenzéki tömegdemonstráció máris és újra megjelennek az ezt megkérdőjelező, az egész jelentőségét kétségbevonó, az ott megjelenteket, a szereplőket lenéző hangok. És nem vagy nem csak a Fidesz követői részéről.

Mintha többen továbbra is Csaba királyfira várnának, aki lejön tündérseregével a fellegekből és egyedül hiteles ellenzékként elrendez minden problémát, visszaállítja percek alatt a demokráciát.

Persze, addig is amíg ez be nem következik, tenni kell valamit. Például fel kell tápászkodni, és talpra kell állni. Össze kell szedni magunkat és egymást. Meg kell tapasztalni, hogy van kikre számítanunk, nem maradtunk teljesen egyedül a nagy magyar reménytelenségben. El kell indítani a következő választásokra vonatkozó kampányt, lehetőséget kell adni embereknek, hogy feltűnjenek és megmutassák mennyire tudnak sokak számára hitelesek, elfogadhatóak lenni.

Persze, lehet valami különlegesen kifinomult politikai ízlés magaslatából nézni az egészet, és el nem hagyva ezeket a csúcsokat mindent és mindenkit kényesen és választékosan fumigálni. Tudnivaló persze a politikában azok lesznek szereplők, majd politikusok, esetleg államnők, vagy államférfiak, akik oda bejelentkeznek. Nosza, legyen lehetőség minél többek számára megmutatni magukat, legyen újra verseny a politikában, nemes verseny eszmék, gondolatok és megvalósítható víziók viadala, tudjunk választani közülük.

Persze, lehet sokkal egyszerűbb a magyarázat. Évekkel ezelőtt olvastam egy rövid kis írást, "Hervasztók" volt a címe. Ebben a szerző értetlenségét fejezte ki, hogy ha valamilyen öröm éri, valamilyen problémát sikerült megoldani, azonnal ott terem valaki, aki az egészet semmibe veszi, őt néhány mondattal pillanatok alatt lelombozza. Egyszer elszánta magát és megkérdezte az egyiküket: - Mondja, miért hervaszt engem?
A másik megvonta a vállát és rezignáltan csak annyit mondott: "-Kérem, engem is hervasztanak!"