Négy éve húsvétkor írtam:
Húsvét hétfőn Felcsúton újból tombolt a politikai giccs.
Egyszer már felhasználták a feltámadás ünnepét arra, hogy az Alkotmányunk helyett egy jogkorlátozó, senkivel nem egyeztetett alaptörvényt léptessenek életbe.
Most kisebb léptékű volt az esemény, de az orbán-rendszer – kicsiben – ebben is megmutatkozott.
Egy futballstadion avatásához a kereszténység legnagyobb ünnepét a feltámadást hívták segítségül, hátha ettől jobb lesz a magyar foci, hátha ettől megigazul, feloldozást kap a szándék. Senki nem kérte, hogy Puskás Ferenc halála után a nevét és személyét azonnal sajátítsa ki egy vidéki település, a magyarországi stadion a fellengzős "pancho" nevet kapta, már az első nap megesett az "álomrangadó", talán több nem is lesz. A stadion finanszírozása átengedett állami forrásokból valósult meg, egy megfelelési verseny keretében. A nyitóünnepségen a legkülönbözőbb "notabilitások" jelentek meg, mintha más dolguk ezen az ünnepen nem is lett volna. Leszaladni Felcsútra, mutatni magukat, nehogy a távollét később visszaüssön egyéni, vállalati, politikai karrierjükben. Lelkesültségükben eszükbe nem jutott milyen bizonyítványt állítanak ki ezzel mindannyiunkról. A stadionépíttető gyermek mindebből mit sem vett észre, örült a nyuszi tojta nemzeti ajándéknak.
Jézus Krisztus annak idején nem sokat vacakolt a kufárokkal, kikergette őket a templomból. Itt jónéhányan a feltámadásával kufárkodtak, és csak másnap szólalt meg, akkor is csendesen az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése