Soha nem éreztem magam valami hihetetlenül felkészült és csalhatatlan politikai érzékkel megáldott valakinek. Időnként azért elégedetten nyugtáztam, ha egy-egy megérzésem igaznak bizonyult. Volt egy előiskolám a BÖK nevű versmondó csoport. Évtizedekig hetente összejöttünk, meghallgattuk egymást, majd minden elhangzott vers után mindenki elmondta a véleményét. Számunkra ez volt a demokrácia iskolája. Sokszor előfordult ez idő alatt, hogy fáradtan beestem, se a verset, se az előadót nem ismertem, és csak annyit tudtam mondani a produkció hiteles volt számomra vagy sem.
A Nagy Imre és mártírtársai újratemetésénél éppen az egyik koporsó mellett álltam díszőrségben, amikor a hírhedtté vált Orbán beszéd elhangzott, éreztem, nem hiteles. És nem egészen egy napon belül összeállt a kép, miért nem az!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése