Csak néhány nap szünet volt a nagy háborús hangoskodásban, már újra fülsiketítően szólnak a kürtök, a jelszó megint: harc, harc, harc!
Valami űzöttség lehet ebben az emberben, ez már kóros, hogy mindent csak harsány hallalival tud előadni, valami hihetetlenül beszűkült tudattal, és idejekorán ki nem kezelt kisebbségi komplexussal.
Mindenesetre érdekes, hogy a néhány nap fegyverszünet pár "isztán" állam és Törökország despotájának szólt, velük a barátságot, az együttműködést, az egyetértés kereste. Még a türk nyelvi rokonság általa felvállalt fantazmagóriájáról is ejtett néhány szót. Van valami különös "báj" abban, hogy elfelejtette velük közölni Magyarországra és Európára érvényesített "találmányát", az iszlámbűnözést. Ezt terjeszti ugyanis egy ideje Európában, hogy minden iszlám hívő, minden muzulmán potenciális terrorista, ezért legyen akármekkora bajban, meneküljön hét ország gonosza elől, legyen nő, vagy kisgyermek,nem lehet rajta segíteni, még megkérdezni sem szabad tőlük, miért jöttek erre. Kíváncsi lettem volna, a jobb sorsra érdemes "isztáni" népek diktátorai hogyan is fogadták volna általánosító megbélyegzésüket.
Persze én azt sem értem, hogy miért kell évek óta harcot vívni és háborút hirdetni a jelszavak szintjén olyan országok ellen, akik barátsággal fogadtak bennünket, akikkel közös kultúránk, közös értékeink vannak, akik a legkülönfélébb módon támogatnak bennünket, és egyenlőre megértéssel figyelik kamaszos dacoskodásunkat, ellenszegülésünket.
Jelenleg semmilyen vitát nem lehet folytatni ezzel a kormányzattal és csatlós részeivel, sem az országon, sem az Európai Unión belül. A legegyszerűbben megválaszolható kérdésre is ugyanaz az egyenválasz áll rendelkezésre, kizárólag azért említi valaki - mondjuk - az utak kátyúzásának hiányosságait, mert a migrációt akarja ezzel is támogatni. Nem veszik észre, ez milyen fokú szellemi leépülésről, a partnerek semmibe vételéről, a teljes kormányzati alkalmatlanságról árulkodik.
"..Turulok kerengnek a levegőbe, nyílzáport lőnek a Nap felé, támadásra készülnek a magyarok. Hányadikra, mióta a betűtanító olasz papokat koncolták?"
"Nagy vagy, én népem, nagy vagy, én népem: ezer éve élsz folytonos harcban Európával, csapatokat gyűjtöttél közben, holott véreztél. De a gondolatot nem engedted győzedelmeskedni gyermekeid koponyáin, úgy élsz Európa közepén, mint eleven tiltakozás az állati élet megszűzietlenítése ellen. És hogy most utolsó dátuma járt le az Időnek, hatalmasabban kelsz fel, mint valaha: Zajlik a tatárság a Kárpátok alatt." (idézetek: Ady Endre)
Nem győzöm elégszer ismételni, ha mindenáron szabadságharcot kell vívni, akkor a Hankiss Elemér által javasolt békés, de annál többre vivő módját ajánlom:
„…a szabadságharcot meg kell vívnunk a butasággal szemben, a konzervatív állóvízzel szemben, az agresszív pártpolitikával szemben, a gyávasággal szemben, a jobbágy alázattal szemben, a tétlenséggel szemben, a butasággal szemben, a lustasággal szemben, a reménytelenséggel szemben, van lehetőség a szabadságért harcolni még számos (területen)….” (Hankiss Elemér)
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése