A Fidesz újabban a "munkásigazgatók" példáján felbuzdulva "munkásrektorokat" is kinevezett. Egyikük - a debreceni egyetem rektora Szilvássy Zoltán - a Fidesznél már régóta meghonosodott útszéli hangnemet kívánja behozni a tudományos közbeszédbe, így beszél kollégáiról:
„Néhány szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácán az egyetemen azt mondta, húha, a sajtó mond valamit, hű, itt most itt a lehetőség.”
Az ezzel a köznapi keresetlenséggel jellemzett kollégáinak más volt a véleménye, mint az övé Putyin diktátor elvtárs debreceni egyetemi díszpolgárrá kinevezése kapcsán. De hát ez már nem újdonság az illiberális (szabadságnélküli) államban, felháborodni viszont újra és újra kell ezeken a méltatlanságokon, a demokratikus párbeszéd sárbatiprásán.
Az érintettek: Vajda Mihály filozófus lemondott professor emeritusi címéről, tiltakozott még a szégyenteljes döntés ellen - sorrendben - először az egyetem Alkotmányjogi Tanszéke, majd a szervetlen és analitikai kémiai tanszék, az analízis tanszék és a fizikai kémiai tanszékek is csatlakoztak.
Részlet a nyilatkozatukból: “az autokraták magasztalása elfogadhatatlan számunkra, mindennel ellenkezik, amit az egyetemi szakmai munkánk során képviselünk”.
Ha a "munkásrektor" erre a szintre kívánja levinni a tudományos közbeszédet, akkor milyen szintre süllyedjen a Fidesz kívánalmai szerint az általános közbeszéd, hogy a köztük lévő a tanulás, a tudás, a tudomány műveléséből adódó különbség továbbra is fennmaradjon?
Gábor György - "Ez a Szilvássy Zoltán nevű, a Debreceni Egyetem rektora, saját egyetemi kollégáit – meglehetősen összegabalyodott nyelvvel – egyebek mellett világtalannak mondja. Oké, Szilvássy nem a szavak embere, nincs tisztában a világtalan szó jelentésével, de azt is mondja kollégáira, hogy balfácánok. Szerintem ennek a szónak a jelentése sem lehet számára világos, így hát segítek neki, kizárólag a balfácán szinonimáit hívva segítségül.
TEHETSÉGTELEN az az ember, aki úgy lesz rektor, hogy jóllehet az egyetemi szenátus kétharmados többséggel nem őt, hanem a másik pályázót támogatja, ám a miniszter, egyéb párt- és mozgalmi érdemeire tekintettel felülírja a szenátus döntését, s nagy ívben tojva az egyetem véleményére, politikai megfontolások alapján őt nevezi ki.
SZERENCSÉTLEN az az ember, aki minden hitelét eljátszva magát és a maradék autonómiáját is végleg elveszítő intézményét a politikának teljes mértékben kiszolgáltatva és a fensőbbség akaratának önfeledten megfelelve a hatalom által markolt póráz másik végén autokraták seggét kezdi el jóízűen kóstolgatni.
BALFÉK az az ember, aki a vele ellentétes nézetet vallót, csak azért, mert az vele ellentétes nézetet vall, balfácánnak nevezi.
BUMFORDI az az egyetemi vezető, aki neki nem tetsző kollégáit, egyetemi oktató és kutató társait ország-világ előtt szerencsétleneknek és tehetetleneknek mondja.
IDÉTLEN az az ember, aki egyetemi rektorként képtelen megfogalmazni egy értelmes mondatot, gigászi küzdelmet folytat egy egyszerű (nem összetett!!) mondattal, s a nyelve összegabalyodik egy mezei interjú során.
BÁRGYÚ az az ember, akinek az asszociációs mezeje a tőle eltérően gondolkodó egyetemi kollégáktól a rosszul főző saját feleségéig terjed, az „asszonyig”, akinek a főztje annyira ehetetlen, hogy azt „a kutyáknak kell adni.”
RETARDÁLT az az ember, aki a legszebb pártállami időkre emlékeztetve, túllihegve és túlteljesítve, nyakig összecsinálva magát, megfenyegeti azokat a kollégákat, akiknek nem azonos a véleményük az övével.
MAFLA az az ember, aki egyetemi rektorként fel sem fogja, hogy ÜGYEFOGYOTT és PANCSER vezetőként nehezen kiheverhető károkat okozott saját egyetemének.
Végezetül LÚZER az az ember, aki attól, hogy ráoktrojálták egy intézmény élére, rögvest hajlamos azt hinni, hogy ettől a nagyhírű intézmény szellemi kapacitása is beléköltözött."
xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése