2018. szeptember 8., szombat

Vujity Tvrtko a válságról



3 évvel ezelőtt
Vujity Tvrtko
Válsághelyzet van. A komoly dolgok pedig komoly embereket igényelnek. GONDOLKOZZUNK MÉRTÉKTARTÓAN, LEGYEN ÚRRÁ A MEGÉRTÉS, ADDIG, AMÍG NEM KÉSŐ. MERT EZ MÁR RÓLUNK SZÓL!
Nagyon sokan vagytok Facebook-oldalamon, tudom, hogy vannak, akik igazodási pontot is keresnek itt. Nagy a felelősségem ebben. Délután írtam egy posztot a menekülteket megtámadó "utrákról", mely elképesztő mennyiségű megosztást és hozzászólást vont maga után. Ezért érzem fontosnak, hogy gondolataimat megosszam veletek (melyekkel természetesen lehet vitatkozni). Mindenekelőtt álljon itt az eredeti bejegyzés:
"Azoknak a "focidrukkereknek" üzenem, akik ezt a gyalázatot elkövették: mindenkinek meglehet a véleménye a menekültkérdésről, ezt tiszteletben is kell tartani. De ti, akik tegnap rátámadtatok a menekültekre: HIHETETLENÜL GYÁVA, ALJAS ÉS SZÉGYELLNIVALÓ emberek vagytok!"
Nos, a bejegyzést több száz hozzászólás és ezret jóval meghaladó megosztás követte. A vélemények - természetesen- megoszlottak, ugyanakkor az egész számomra tükre annak, hogy menekültkérdés ide vagy oda, kezdünk szétszakadni, sokan kezdik elveszíteni az értelmes vita képességét, rengetegen általánosítanak vagy mennek el a totális szélsőségek felé.
1. Én a menekülteket megtámadó "drukkerek" egy részéről írtam. Nem a focit kedvelő szurkolókról, hanem a másokra támadókról.
2. Ahogy írtam is: lehet más és más vélemény, minden oldalnak lehet rész vagy teljes igazsága bizonyos kérdésekben, ugyanakkor semmi nem indokolhatja azt, hogy egy nőket és gyerekeket is magába foglaló csoportot valakik petárdával, fenyegetéssel, tettlegességgel terrorizáljanak.
Itt eljutunk az általánosításig. A hozzászólások egy része arról szól, hogy "majd ha a te családodat is megölik ezek, akkor majd..."
Ezért kell kisgyerekek közé petárdát dobni? Egy pici élet tehet bármiről is? Ő azt látja, érzi, hogy kövön alszik, nem játszik, szüleivel megy valahonnan valahová.
Kaptam olyan kommentet is (nem egyet, nem kettőt), hogy bizonyára azért védem a migránsokat, mert én is az vagyok. Nos, erre a butaságszintre nem mennék le, ugyanakkor jól mutatja, hogy elképesztő indulatok leíratnak emberekkel ilyeneket is.
Bizonyára vannak a migránsok között rossz emberek is. Akkor támadjunk meg mindenkit, akit csak érünk? Ez lenne a megoldás?
NEM, EZ NEM OLD MEG SEMMIT!
Nézzük a dolgok másik oldalát? Vannak magyarok, akik belekeveredtek az embercsempészetbe? Abba az illegális iparágba, amelyben elveszik a kiszolgáltatottak pénzét, hogy aztán emberhez méltatlan módon szállítsák őket a saját anyagi haszonszerzésük reményében? Igen, vannak ilyen magyar bűnözők. Akkor mi magyarok most egy embercsempész nép lennénk? NEM! NEM VAGYUNK AZOK! Ennek a társadalomnak a túlnyomó része rendes, becsületes.
Levélben megkeresett az egyik támadó. Azt írja, hogy azt bezzeg nem nézem, amit a migránsok tesznek a hazánkkal. Ezért a véleményért kell más menekülteket, kisgyermekeket megfélemlíteni?
Megértem azok aggodalmát, akik félnek, mert még életükben nem láttak olyat, hogy egyszer csak tömegével megjelennek idegen nyelven beszélő, más kultúrájú és vallású emberek a környezetükben. Nem láttak, nem tapasztalak ilyet és félnek ettől a helyzettől. Rendben. De ez nem ok egy felbőszült kisebbség önkéntes fenyegetőzésére, félelemkeltésére.
Ha egy menekülő bűnt követ el, tartóztassák le, büntesse meg a jog. Ha egy magyar tesz ilyet, azt is...
Megyek tovább... Azok a szírek, akik hazájukból menekülnek, az úgynevezett Iszlám Államtól rettegnek. Azoktól a terroristáktól, akik élve égetnek és lefejeznek embereket. Azok a szírek nem úgy keltek fel, hogy na, ma megszállunk egy Magyarország nevű földet. Elindultak, mert annál minden csak jobb lehet...
Tudjátok, majdnem egy évig éltem egy szomáliai menekült lánnyal. Testét megcsonkították, apját, testvéreit megölték. Velünk élt. Éjszakánta felriadt, zokogott. Nálunk látott először zuhanyrózsát. Az elején azért is hálás volt, hogy nem bántjuk. Rengeteg szeretetet és döbbenetes beszólásokat kaptunk. Legyek kendőzetlenül őszinte? Itt a két véglet, konkrétan:
1. Vigyázzanak rá, csodálatos amit tesznek, Isten áldja meg magukat ezért.
2. Mi a francnak egy ilyen muzulmánt idehozni, amikor itthon is van elég szegény. Talán csak nem Tvrtkonak kellett egy újabb feleség vagy szobalány?
Más. Amikor megölték Marian Cozmát, az akkori, már-már polgárháborús hangulat közepén Peti-Kovács István barátom, az egyik legcsodálatosabb harmonikaművész azt mondta nekem:
"Hát, Tvrtko, én most nem megyek Mohácsról sehová. Itt ismernek és szeretnek, szeretik a muzsikámat. Máshol meg csak egy cigány vagyok. Azok meg most kézilabdázó-gyilkosok".
Így mondta Pisti, hihetetlen fájdalommal a szemében.
Mondjátok: nekünk, magyaroknak jól esett a "Magyar, ne lopj!" felirat Bécsben, amit azért kaptunk mert pár honfitársunk nem bírt magával és lopott? Akkor ti is meg én is tolvajok lennénk?
NE ÁLTALÁNOSÍTS, és ne vonj le mindenből szélsőséges következtetéseket.
Látjátok, mindez, amiről írok nem új keletű. DE MÉRGEZ MINKET, MOST PÉLDÁUL EGY OLYAN HELYZETBEN, AHOL ÖSSZEFOGÁSRA ÉS KÖZÖS GONDOLKODÁSRA ÉS HUMÁNUS, RACIONÁLIS, MEGGONDOLT CSELEKEDETEKRE, TETTEKRE LENNE SZÜKSÉG! MI, A CIVIL TÁRSADALOM IS FELELŐSEK VAGYUNK. A JÓÉRT IS ÉS A ROSSZÉRT IS.
MOST iszonyatos indulatok törtek felszínre, magyar ember fordít hátat magyar embernek, egykori barátnak, rokonnak, ismerősnek. Miért? Mert nem értenek egyet a menekültáradat okozta válsághelyzetben és annak megoldásában. Drámai a helyzet, annyira, hogy szakad a magyar társadalom. Aki szögesdrótot épít, az az egyik szemében védi a határt, a másikéban embertelen állat. A volt miniszterelnök, aki most menekülteket fogad be, valakik szemében csodálatos hős, mások aljas politikai haszonszerzőnek tartják. A menekültet segítő önkéntes fantasztikus emberi nagyság, míg másoknál egy "szemét liberális, aki bezzeg a magyarokat nem segíti".
Magyarországon 1945 óta nem volt háború, 1956 óta nem volt nagyobb vérontás. Akkor százezrek hagyták el hazájukat, menekülve, előbb a vérontás, majd a borzalmas elnyomás elől. Voltak köztük nem jó emberek? Igen, voltak. Ettől még a menekülők túlnyomó többsége rendes, becsületes, békeszerető ember volt, aki féltette az életét.
Emlékszem, a kilencvenes évek elején a délszláv menekülőket is sokan szeretettel és együttérzéssel, mások pedig elképesztő indulatokkal fogadták. Hosszú lenne a példasorolás, legyen elég annyi: a volt Jugoszlávia területén rengetegen haltak meg azért, mert szerbnek és pravoszlávnak, horvátnak és katolikusnak, bosnyáknak és muzulmánnak születtek.
Szrebrenicát is kategorizálták és általánosított a támadó, aki most Hágában várja ítéletét. Szrebrenica pedig azóta is siratja halottait. Átéltem egy háborút, kérlek, higgyétek el: aki már nem veszíthet semmit, az olykor nem mérlegel a pánikhelyzetben. Láttam és hallottam egy magyar tudósítót, aki döbbenetesen számolt be arról, hogy a pályaudvarnál a kisgyerekek felülnek a kölcsönözhető biciklikre, hátrafelé pedáloznak és hangosan csengetnek áés zajonganak. Vajon tudja ez a tudósító, hogy korábban annak a kicsinek milyen kínokat kellett kiállnia? Hogy kijét végezték ki?
Sokan nem értik a külső világot. Csak annyit látnak: "ezek" idejönnek és csak a baj van velük. Az ismeretlenség nagy úr, sokszor félelmet szül. ENNEK ELLENÉRE NEM SZABAD ÁLTALÁNOSÍTANI. SOHA. SENKINEK. GYAKRAN MEGTESZIK EBBEN AZ ORSZÁGBAN IS. NAGYOT HIBÁZNAK. LEGYEN VÉGE ADDIG, AMÍG NEM KÉSŐ.
Olyan indulatok szabadultak el, amelyek sokszor már rólunk szólnak és nem a migránsokról. Minket mutatnak az indulatok, a fékevesztett gyűlölködés. Mindez segít a szélsőségeknek. Nézzétek a kommenteket: van, aki örül a huligánok aljas akciójának, mert "ők legalább tesznek valamit". Saját környezetetekben is érezhetitek, magyar veszik össze magyarral. A gyűlölet terjed.
Válsághelyzet van. A komoly dolgok pedig komoly embereket igényelnek. GONDOLKOZZUNK MÉRTÉKTARTÓAN, LEGYEN ÚRRÁ A MEGÉRTÉS, ADDIG, AMÍG NEM KÉSŐ. MERT EZ MÁR RÓLUNK SZÓL. Szerintem...
UTÓSZÓKÉNT PEDIG: A MENEKÜLTEK MEGTÁMADÁSA, A TESTI, FIZIKAI ERŐSZAK, A MEGFÉLEMLÍTÉS NEM OLD MEG SEMMIT! SEMMIT!
Ezek az én gondolataim. Várom az értelmes vitát.



xxx

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése