Fokozódó türelmetlenséggel hallgatom, az újra és újra minden oldalról felzengő hozsannázást, milyen okos, milyen zseniális ez az Orbán Viktor.
Ha egy bankrabló valami különleges találékonysággal és fortéllyal végrehajt egy bankrablást, arra lehet mondani, milyen ügyes, milyen okosan kitalálta, egyenesen zseniális, és persze ez megeshet valamennyi más szakmában is.
De ha egy politikus - bár legyünk igényesebbek a politikával kapcsolatban, Orbán nem az, csak egy politikai szereplő - tevékenysége nem arra irányul, hogy az ország sorsát előre vigye, ha nem rendelkezik pozitív vízióval a közös jövőnkről, ehelyett mindent megtesz azért, hogy az elnyomás szerveit kiépítse, azokat levegőztesse, leépítse a jogállamot, nepotista korrupciós gyakorlatot terjesszen el, a félelem, a megalázottság légkörét gerjessze az országban, tudatosan megakadályozza annak fejlődését, időutazást rendezzen a régmúlt kidobásra ítélt lim-lomjai közé, önmaga akarjon rendelkezni a kultúra és a mindennapi élet kérdései fölött, nos az nem nevezhető sem nem okosnak, sem nem zseniálisnak. Még akkor sem, ha a választásokon képes eredményt elérni. Ha tudja, hogy rossz irányba viszi a felelősségére bízott országot, akkor azért, ha nem tudja, akkor pedig azért. Mégpedig azért, mert nem ez a dolga!
Vigyázzunk, mert lassan elfelejtjük, mi is az a politika, mi a feladata!
"A véleményhez nem csak ismeret kell, hanem jellem is." Márai Sándor
Tamás Gáspár Miklós ajánlása, ennek megvalósítása is adna éppen elég feladatot:
"A jó politika célja nem lehet más, mint a szenvedés enyhítése, a gyöngék istápolása, az elesettek fölsegítése, a kegyetlenség visszaszorítása, az együttérző magatartás elterjesztése, a háborúk megszüntetése, az igazságtalanság kiküszöbölése, az uralom kötelékeinek oldása, a testi és lelki fájdalom gyógyítása. Más szóval: az erkölcs és a politika alapvetően nem különbözhet egymástól, bár a politika szerény eszközei – a városi és távolsági tömegközlekedés fejlesztése, településrendezés, útkarbantartás, vágányfölújítás, a fűtés, világítás, táplálkozás, ruházkodás, lakhatás, köztisztaság, orvoslás-gyógyellátás, gyermeknevelés, testgyakorlás, környezetvédelem, információ, kommunikáció, humánus rendfönntartás és szánakozó, emberséges büntetés stb. biztosítása, más szóval a gondoskodás munkája – gyakorlati és közösségi jellegűek. Mindezeknek a céloknak a kitűzésében vita lehet közöttünk. Ráadásul egyikünk se szólhat az erkölcsi fölény magaslatairól, hiszen gyarlók és önzők vagyunk valamennyien, természetesen e sorok írója is."
Polányi Károly, a nagy magyar tudós ezt írta az első világháború végén:
„Az emberi szellem, amely érzi szégyenét, keresi az igaz utat, és megtalálja… A morális haladás ezért a tökéletesedésnek az egyetlen nyílt, biztos és egyenes útja. De nincs is ennek a haladásnak értékesebb és megbízhatóbb záloga, mint a szégyenkezés, és ezért nincsen a mai nemzedéknek sem nagyobb és természetesebb hivatása, mint igaz tanúságot tenni a mi nagy szégyenünkről.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése